#feleségvagyok

Hihetetlen hírre kaptam fel a fejemet tegnap este! Bárhova néztem, bárhova kapcsoltam mindenhol a lángoló Notre Dame sokkoló képei fogadtak. Megkövültem ültem le a kanapéra és néztem, ahogy a tűz emészti a párizsi székesegyházat.

Nem szeretem a hideget. Rengeteg ruha, csizma vagy bakancs, amit alig tudok magamra felrángatni, sapka, sál, kesztyű és én még mindig fázom. Borzalom! Budapesten latyak és sár, az utóbbi években örülhettünk, ha pár napig megmaradt a hó, akkor meg minek az egész? Ha rajtam múlna, maximum 1...

Sok szülőt mérhetetlen lelkifurdalás kerít hatalmába, ha arra gondol, de jó lenne egy órácska, egy fél nap vagy akár több is a gyermekem nélkül. Miféle gondolat ez? Miféle anya/apa vagyok, hogy ilyesmire gondolok? Önző, rossz, gonosz ember! Pedig nem! Szerintem legalábbis NEM. A saját magunkra...

Mi jut eszedbe először Párizsról? Az Eiffel-torony? A Louvre? A Mona Lisa? A Sacré Coeur? A Moulin Rouge? A Montmartre? Igen! Mindez eszembe jut és még valami... alvás! Talán azt kérdezed, megőrültem-e? Ki megy aludni Párizsba? Természetesen senki! Én sem. De vitathatatlan, hogy ez is eszembe...