Beer & Burger
Állítólag, akik sok időt töltenek együtt, azok előbb vagy utóbb elkezdenek egymásra hasonlítani. Ha az ízlésem formálódását és az étkezési szokásaimat nézem, akkor kétségtelenül igaznak kell nyilvánítanom ezt az állítást. Immár 8 éve vagyunk együtt a férjemmel és bizony, mielőtt megismerkedtünk csak a McDonald’s-ban ettem hamburgert, söröskorsót pedig soha nem emeltem volna a számhoz!!! Azóta viszont...
Azóta viszont előszeretettel fogyasztom a különféle kézműves hamburgereket és legalább ilyen lelkesedéssel kóstolgatom a söröket is. Igen, a sörözés nem túl nőies, tudom, bár szerintem az utóbbi néhány évben igencsak megváltozott a sörfogyasztási kultúra Magyarországon. Megjelentek a kézműves sörök, de még a nagy tömeggyártók is ráálltak arra, hogy évente kijöjjenek néhány új, különleges itallal. Míg pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ha beülünk valahova vacsorázni, akkor sört rendeljek, ma már fesztelenül válogatok a kínálatból. Sőt! Előszeretettel látogatunk el sörfesztiválokra is, ahol igazi kincseket szoktunk találni.
Bevallom, azért nagy kísérletező nem vagyok. Illetve mostanra már kikristályosodott, hogy számomra a búzasörök a legvonzóbbak, annak ellenére, hogy nyáron, nagy melegben, vízparton bizony nagyon jól tud esni egy hideg Soproni.... méghozzá műanyag pohárból.
Ami pedig a hamburgereket illeti, mi más passzolna jobban egy habzó sörhöz, mint a street food-ok királynője, azaz a hamburger. Szerintem egyébként a sörök és a hamburger reformációja körülbelül ugyanakkorra tehető. Mintha kéz a kézben kezdték volna az átalakulást, s váltották volna meg a világot. Ahogyan a sör elhagyta a maga kocsmaszagát, úgy szabadult meg a hamburger a túlzó csalamádé feelingtől. Mindkettő egyfajta evolúción ment keresztül, amelynek a végén megjelentek a craft beer-ek és a kézműves hamburgerek, a új kinézettel, hangulattal és nem utolsó sorban magas minőséggel.
Vagy inkább magasabb, mert persze itt sem minden arany, ami fénylik! Futottunk már bele jónak tűnő, de igazából pocsék, kézművesnek mondott hamburgerbe, aminek köze nem volt a minőséghez és kóstoltunk olyan craft beert is, amitől a hideg kirázott – bár hozzá kell tennem, hogy a söröknél általában nem a minőséggel van gond, csupán az ízlésünk eltérő a megalkotóétól.
Száz szónak is egy a vége, drága férjemnek köszönhetően bizony igencsak kiszélesedett a látóköröm sör és hamburger terén. Ez persze nem csupán neki köszönhető, hanem az általános közhangulatnak is, amely most már nem úgy tekint a sörre, mint az alkoholisták folyékony kenyerére, a hamburger pedig jóval több, mint a sarki bódé által kínált, azonosíthatatlan darált húst tartalmazó szendvics, ugyanakkor, ha ő nem húz magával, akkor bizony kétséges, hogy mennyire lettem volna nyitott ezekre az ízekre.
Aki eddig idegenkedett a gasztronómia eme két szereplőjétől, bártan ajánlom, hogy tegyen egy próbát, mert megéri, s ha mégsem ízlene a sör és a hamburger, akkor is elmondhatja, hogy legalább adott nekik egy esélyt. Tőlem biztos számos bejegyzést fogtok találni Beer&Burger címke alatt, mert imádjuk felfedezni az új helyeket, az új ízeket, s szívesen meg is osztom veletek a tapasztalatainkat – még akkor is, ha a sör és hambi kombó nem pezsgő és nem is osztriga...
