Kipróbáltuk a rendelős hamburgert – Majorka-burgerek otthon fogyasztva

Lassan két hónapja itthon vagyunk önkéntes karanténban, s bármennyire szeretjük is a házi kosztot, azért hiányzik, hogy itt együnk egy kicsit, ott igyunk egy cseppet, kipróbáljunk ezt is, azt is. Egy közös, szombati séta alkalmával éppen arról beszélgettünk Gergővel, hogy de régen ettünk hamburgert és ki tudja, mikor fogunk újra, a karanténnak köszönhetően, mikor rádöbbentünk, hogy miért ne ehetnénk otthon? Persze süthettünk volna, mi viszont az egyszerűbb megoldást választottuk, így – részben azért, mert már este 7 is elmúlt és egyetlen hozzávalónk sem volt otthon, részben pedig, mert imádjuk a különféle éttermek hamburgereit megkóstolni – elhatároztuk, hogy rendelünk. Végre, hosszú hónapok óta megint kipróbálunk egy új helyet és letesztelünk egy éttermet, még ha csak közvetetten is. Gergő kezébe is vette a dolgokat, azaz a telefonját és bősz kutatásba kezdett, míg én a kihalt Vár utcáin kergettem Dávidot, aki szélsebesen száguldott a macskakövön a futóbringájával.

Gergő választása a Majorka nevű helyre esett, s mivel az étterem nincs tőlünk messze, ezért nem kértünk házhozszállítást, hanem úgy rendeltük meg az ételt, hogy fél 8-ra kocsival beugrik érte. Így legalább tuti, hogy nem keveredik el a futár sem és a lehető leggyorsabban ér haza a hambi, még mielőtt kihűlne. Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, mert a hamburger és a sült krumpli pont az az étel, aminek nem jó, ha áll, újramelegíteni pedig nem lehet, így az idő Damoklész kardjaként lebegett a fejünk felett. Úgyhogy, amint hazaértünk a sétából, Gergő már pattant is a kocsiba, hogy inkább előbb legyen ott, mint később, és amint kész a rendelésünk, azonnal indulhasson vele haza. Én addig szépen megterítettem és vártam a vacsit.

Miután Gergő hazaért a zsákmánnyal, izgatottak bontottuk ki a hatalmas papírzacsit, amin egy kis cédula is fityegett, amelyen megköszönték, hogy a karantén ideje alatt is támogattuk a Majorkát a rendelésünkkel. Két, hatalmas, ezüstpapírba csomagolt burger, kétdoboznyi sült krumpli, majonéz és ketchup lapult a zacskóban. A krumplikat gyorsan kiszabadítottuk és nem mondom, hogy friss és ropogós volt, de nem is az az állott, szivacsos valami, amit mondjuk sokszor a strandon kapsz, mert már legalább 20 percet állt, mielőtt kimérték volna neked.

Kétféle hamburgert rendeltünk, én egy Majorka Burgert roston sült marhahúspogácsával, grillezett kecskesajttal, alma chutney-val, jégsalátával, fehér hagymával, paradicsomkarikval és majonézzel, Gergő pedig egy Smokey Burgert roston sült marhahúspogácsával, füstölt gomolyával, baconnel, BBQ szósszal, jégsalátával, sült hagymával, paradicsommal és majonézzel.

Mindkét buci tetejébe belebillogozták a Majorka emblémáját, ami nekem személy szerint legalább annyira bejött, mint a hamburgerek ízvilága. Mondjuk ki, mindkettő fergeteges volt! Pont kellően édeskés és kalácsos zsemle, nagyon finom húspogácsa, amit nem sütöttek szárazra – bár én bírom azt is, amikor még szaftosabb - és a kecskesajt sem csak névleg szerepelt az enyémben, hanem látható és vágható módon is, ami külön dicséret, mert libamájas és kecskesajtos hamburgert is ettem már úgy, hogy nagyítóval kellett keresni benne, a nyomokban itt-ott fellelhető feltétet. Ami még külön említést érdemel, az az alma chutney! Nagyon kedvelem, ha valami nem szokványos plusszal bolondítják meg a hamburgeremet, ami már-már nem is illik oda... és mégis! Pont ezt az élményt adta az alma chutney. Mivel Gergő rendelte meg az én ételemet is, tehát nem láttam az összetevőket és csak annyit tudtam, hogy lesz benne kecskesajt, így merőben váratlanul ért az első falatnál ez a savanykás almaragu, de azonnal tudtam, hogy itt valami turpisság van és egy chutney került a hambimba. Hába hangzik furán egy amerikai ételbe ázsiai szószt tenni, valahogy mégis működött... illetve nekem tetszett.


Életünk első hamburger rendelése a fentiek tükrében azt mondhatom, tökéletesre sikeredet és az élményt teljesen kimaxoltuk, amennyire egy örökmozgó hároméves mellett ki lehetett maxolni. A Majorka pedig úgy gondolom, hogy megugrotta a lécet és a kiszállítós verzióba is beleadott mindent, úgyhogy a karantén után biztos, hogy személyesen és meglátogatjuk őket és az étteremben is kipróbáljuk a hamburgert.

(A bejegyzést senki nem támogatta vagy szponzorálta, tisztán a tapasztalat szülte :)! )