Random étteremteszt a Csíki Söröző & Étteremben

Általában, ha éterembe megyünk előre ki szoktuk szemelni, hogy melyik legyen az, Gergő elolvassa a véleményeket és értékeléseket, s ha még így is azt érezzük, hogy nekünk való, asztalt foglalunk a helyre. A Csíkivel azonban kissé másként alakult a helyzet. Nem mondanám, hogy nem néztük már ki magunknak, mert nagyon közel van hozzánk és így többször láttuk már, amikor Dáviddal sétáltunk, meg is jegyeztük, hogy jó lenne beülni, de valahogy a megvalósításig nem jutottunk el. Aztán az egyik péntekünk úgy alakult, hogy Dávidra az egyik nagyi vigyázott, mi közösen mentünk a városba Gergővel, hazafelé pedig megéheztünk, ekkor ugrott be, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk a már olyan sokat emlegetett Csíki Éttermet a Mechwart Ligetnél. Útba is esik, ha épp úgy akarjuk, szemeztünk is már vele, s bár nem nagyon néztünk utána eddig, mire jó a mobil internet, ha nem erre?

Csíki vendégszeretet

Persze az kérdéses volt, hogy pénteken, este 7-kor vajon lesz-e szabad asztaluk, hiszen láttuk, hogy általában nem kong a hely az ürességtől. Érdemes megemlítenem szerintem, hogy az étterem kifejezetten frekventált helyen nyílt meg, kifejezetten nagy alapterületen és kifejezetten fancy megjelenéssel. Tehát senki ne gondolja, hogy azért, mert a nevében benne van, hogy söröző, valami sötét, füstös kis kocsma.

Nem bizony! Az étterem világos, szellős, nagyon modern design-t kapott és nem utolsó sorban hatalmas terasszal rendelkezik. Mi erre a teraszra szerettünk volna kiülni, ám ahogy közeledtünk, láttuk, hogy erre esélyünk sem lesz... Azért fellibbentünk az asztalok közé, ahol egy mosolygós pincérnőtől kérdeztük meg, van-e szabad asztal két főre. Ő meg visszakérdezett, hogy foglaltunk-e...? Én itt már le is mondta, az aznapi étteremélményről, mert ugye nem foglaltunk, csak jöttünk, a pincérnő azonban rendületlenül mosolygott tovább és hívott egy kollégát, aki végül kerített nekünk asztalt, igaz nem a teraszon... amit én később nem is bántam, mert ujjatlan felső és farmersort volt rajtam, este viszont ez már számomra kevés, így jobban is örültem végül a benti helynek.

A pincér tehát az asztalunkhoz kísért és azzal a lendülettel letett elénk két pohár sört, majd fordult egyet és hozott egy tál friss, meleg tepertőt. Ezt nevezem én vendégvárásnak! A sör jól esett, a tepertő pedig... állíthatom, hogy ennél jobbat én még sosem ettem! Pedig kóstoltam már párat, kedvencem a libatepertő, de ez még azt is felülmúlta. Meg is kérdeztem a pincért, milyen fajta, mert egyáltalán nem hasonlított a sima sertéstepertőre... pedig az volt, mint kiderült.

A tepertővel együtt érkezett hozzánk két újság is, azaz két újságnak álcázott étlap. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én nagyon szeretem, amikor figyelnek az ilyen apróságokra is. Tetszett az ötlet, mert úgy éreztem, hogy adnak erre is, gondolkodtak azon, miképp lehetnének kicsit mások, mint a többi „kocsma”. Ahogyan adtak a vendégvárásra is és úgy gondolták, hogy egy pohár sör és egy kis tepertő jól fog esni a vendégnek, mielőtt megérkezik a rendelése.

Választék és élmény

Míg az újságot lapozgattuk, azaz mérlegeltünk, hogy mit együnk, a pincér többször is odajött és egyáltalán nem tolakodó módon kérdezgetett minket, beszélgetett velünk és segített mind a sörök, mind az étel tekintetében dönteni. Igaz, nagy választék nincs a Csíki Étteremben, viszont nekem az volt az érzésem, ahogyan az ételek leírását nézegetem, hogy ami van, abba viszont beleteszik a szívüket. Senki ne gondoljon egyébként nagyon flancos fogásokra, ám úgy gondolom, egyik sem véletlenül került bele a menübe, mind helyazonos és tökéletesen illeszkedik az étteremhez és a Csíki szellemiségéhez.
Végül nagyon gyorsan rövidre zártuk a válogatást, ugyanis mindketten  odavagyunk a hamburgerekért és úgy döntöttünk, azt rendelünk. Ritka, amikor egyformát esszük – mivel én imádom megkóstolni a másik rendelését is – most viszont nem értem volna be 2 falattal Gergő hamburgeréből, így magamnak is azt kértem, inni pedig mézsört, mert ezt már nyár közepén kinéztem máshol, ott viszont éppen nem volt... csak az itallapon.

Míg a rendelést vártuk, nem győztünk álmélkodni, mert nagyon pozitívan csalódtunk az étteremben. Bevallom, volt bennem némi prekoncepció a hellyel kapcsolatban...
Egy felkapott sörmárka, amely körül a botrány szele lengett nem is olyan régen, nyit Buda elit részén egy trendi éttermet. Meglovagolja a hírnevét és jól lehúzza a márkákra annyira adó budai népet.
Kicsit ez volt a fejembe és vártam hozzá a megerősítést: a flegma kiszolgálást, a csillagászati árakat és az ilyen éttermekre jellemző miliőt. De nem! A Csíki rácáfolt minden várakozásomra, nekem pedig nagyon pozitívan kellett csalódnom. A hely nagyon trendi, de nem feszengős, a pincérek ultra kedvesek, az árak pedig nincsenek elszállva – más budai vagy akár belvárosi éttermekhez képest.

Összegzés

Mire Gergővel elfogyasztottuk az aperitifünket és megvitattuk, hogy milyen pozitívan csalódtunk a Csíkiben, már meg is érkeztek a hamburgereink, amelyek kinézetre tökéletesnek tűntek. Én elsőnek a krumplit kóstoltam meg és nem tudom, miféle burgonyából készült, de egyszerűen mennyei volt. Ezt követte a hamburger...

Aki olvasott már tőlem gasztro bejegyzést, az tudja, hogy elég sokszor eszünk hambit, sőt Gergőről talán állíthatom azt is, hogy igazi hamburger sznob, úgyhogy az ő véleményét is leírom, ami velősen így hangzott: „Nincs túlgondolva...” 

Ez a megjegyzés azonban senkit ne tántorítson el attól, hogy megkóstolja a Csíki hambját, mert ez nem egy elmarasztaló megítélés, csupán arra világít rá, hogy ez egy olyan étel volt, amely azt adta, amit egy klasszikus hamburgertől várni lehet. Méghozzá egy jó hamburgertől. Se többet se kevesebbet. A buci kellően kalácsos volt, a hús kifejezetten ízletes, tömör és csimbókoktól mentes, ugyanakkor nem volt benne semmi olyan extra, amit manapság a legtöbb kézműves hamburgerező kínál pl. különleges szósz, érdekes hozzávaló, meghökkentő megjelenés – mint pl. egy fekete zsemle.
Én egyébként személy szerint nem is vártam ezeket, hiszen nem egy hamburgerezőbe érkeztünk, hanem a Csíki Étterembe, s mint ilyen szerintem nem alap, hogy egyáltalán legyen hamburger. Itt azonban volt, ráadásul jó volt. Az, hogy nem volt hozzá semmi faxni, magic vagy különlegesség, hanem egy basic, de nagyon finom hamburgert kínáltak, az én véleményem szerint, több mint elég. Sőt, azt mondhatom, hogy számomra az lett volna fura, ha nem egy alapdarabot hoznak ki, hiszen az én fejemben ez sokkal jobban beleillett a Csíki életérzésbe, mint egy agyongondolt hamburgerkreáció. Nekem ízlett, szerintem illett a helyhez és azért Gergő sem nagyon kérette magát, amikor meg kellett ennie azt, amit meghagytam.

Mit gondolok tehát a Csíki Étteremről és mi a konklúzió? Először is egy hatalmas, pozitív csalódás! Amilyen szkeptikusan léptünk be a helyre, olyan elégedetten és lelkesen távoztunk. Nagyon jól éreztük magunkat, mert kedvesség, előzékenység fogadott minket, finomat ettünk – bár Gergő szerint egyszerűt, nekem viszont tökéletesen helyazonos volt – és nem megkopasztva távoztunk.
Nagyon kíváncsi voltam egyébként, hogy a vendégváró sört és a tepertőt felszámolják-e, mert Velencében például akkor is kiszámlázták - a nem kért, de automatikusan kihozott - étvágygerjesztőt, ha hozzá sem nyúltál... Nos, a Csíki nem számolta fel, valóban a vendégvárás gesztusához tartozott részükről, s ez nagyon szimpatikus a számomra. Nem azért mert „ingyenkaja” vagy „ingyenital”, hanem azért mert valóban gesztus, a szó legjobb értelmében. Az egyetlen dolog, amelyet nem tartok elegánsnak a Csíkitől, az a Heineken boxzsák a mosdó előtt... Szerintem egy ilyen helyhez ez némiképp méltatlan. De ezt már csak zárójelben jegyzem meg.