3 ikonikus látnivaló Bangkokban

Tavaly január közepén vetettük fel - ismét - a thaiföldi utazás lehetőségét, illetve a férjem vetette fel, mint szülinapi ajándék. Két éve már szerettük volna megvalósítani ezt a bakancslistás utazást, akkor azonban a covid elmosta. Most viszont, a születésnapomkor Gergő választás elé állított: Olaszország vagy Thaiföld? Na, vajon melyik győzött szerintetek? Egyébként a döntés nem volt egyszerű - bármennyire is annak tűnik -, mivel kettesben terveztük az utat, Thaiföldre ráadásul nem érdemes 1 hétre menni, az a tény azonban, hogy itthon hagyjuk Dávidot ilyen hosszú időre, kicsit elgondolkodtatott mindkettőnket. Végül pár nap tépelődés után mégis az egzotikus úti cél győzött, többek között azért is, mert tudtuk, hogy a következő évben Dávid suliba megy, egy iskolásnál pedig már nem úgy megy a hiányzás, mint egy ovisnál, szóval például egy kéthetes mamahotel vagy baráti felvigyázás kevésbé működőképes. 

Száz szónak is egy a vége, úgy éreztük, ha most nem kapunk az alkalmon, akkor egy ideig megint jegelhetjük a thaiföldi utazást, így nekivágtunk. 

Mivel nem vagyunk egy kifejezetten passzív pihenős páros, ezért úgy terveztük meg az utat, hogy három részét is érintsük az országnak: Krabit, Phuketet és Bangkokot. Az előző két desztinációról, az ottani kirándulásainkról valamint az egész thaiföldi utazással kapcsolatos tapasztalatainkról már írtam a korábbi bejegyzéseimben, most pedig az eredetileg 3, de gyakorlatban csak 2 teljes napot felölelő bangkoki beszámoló következik.

Bangkok: képzelet vs valóság

A thaiföldi utazással kapcsolatban két dologban már a tervezési fázisban biztosak voltunk:

1. Nem egy helyen fogjuk lógatni a lábunkat.
2. Bangkokba tuti ellátogatunk pár napra.

Nem tudom miért, de Bangkok mindig is egy végtelenül egzotikus, titokzatos és felfedezésre váró városként élt a fejemben, így egy percig sem volt kérdéses, hogy ha Thaiföldre utazunk, akkor itt is eltöltünk néhány napot. Hihetetlenül kíváncsi voltam Bangkok nyüzsgésére és akár hiszitek, akár nem Bangkok illatára is. Ugyanis bárhol tájékozódtam a városról ezt a kettőt szinte mindenhol megemlítették. A beszámolók ellenére mi mintha egy másik Bangkokba érkeztünk volna… vagy lehet, hogy csak sokkal rosszabbra számítottunk és így már nem ért minket valódi meglepetés? Bevallom, én Budapest egyes kerületeit jóval “illatosabbnak” és kiábrándítóbbnak tartom, holott a 2,5 napos bangkoki tartózkodásunk alatt nem csak a turistacsapásokon jártunk-keltünk. 

(Egyik este például megindultunk csak úgy, a csatorna partján, amely mentén apró, garázsoknak tűnő épületek sorakoztak. Ezekben a garázsokban azonban laktak is… Az egyikben 6-7 ember ült a földön, matracon, sámlin és nézte a síkképernyős tévét. Egy másikban épp vacsoráztak, a harmadikban beszélgettek. Már-már azt éreztem, kukkolunk, ahogy elhaladtunk a szűkös, mindenfélével telezsúfolt “lakások” előtt. Picit féltem is, hiszen rajtunk kívül egyetlen turistát vagy járókelőt sem láttunk. A kalandos sétán azonban nem ért minket rossz élmény, holott este volt, a környék pedig valószínűleg nem épp a nyaralóknak mutogatott utcák közé tartozott.)

Számunkra tehát hatalmas pozitív csalódás okozott a város, amelyben jókat sétáltunk, csodás helyeket fedeztünk fel és isteni finomakat ettünk. Utóbbi azért is fontos, mert személy szerint én az utazás kezdetén nagyon tartottam tőle, hogy ha nem étterembe eszünk, akkor elkapunk valami gyomorfertőzést, ám mire Bangkokba értünk - Krabin és Phuketen edződve - híre-hamva sem volt ennek az aggodalomnak. Olyannyira, hogy itt simán falatoztam már helyi “kiskocsiról”, kínált, zacskóba szervírozott különféle nyársakat (jobboldali kép). Sőt, műanyag sámlin ülve az út szélén is vacsoráztunk, ahova a túloldalról egy cirka 90 éves bácsika hordta az ételt, amit a szintén cirka 90 éves felesége készített egy szekéren, az út túloldalán (baloldali kép). Mondjuk ez finoman fogalmazva is szürreális élményként égett a tudatomba, ennek ellenére semmiféle emésztési problémával nem kellett megküzdenünk a bangkoki tartózkodásunk alatt, szóval csak biztatok mindenkit, hogy próbálja ki az ilyesfajta - gasztronómiai - kalandokat is. 

Az egyetlen dolog, ami nagyon meglepett minket Bangkokban az az iszonyatos és párás hőség volt. Mivel már több mint egy hete az országban tartózkodtunk, azt hittük, kiismertük a helyi klímát, de a városban olyan rekkenő és fullasztó meleg fogadott minket, amit se Krabin, se Phuketen nem tapasztaltunk. Ráadásul mivel a legtöbb látványosságot - nem csupán Bangkokban, hanem az országban mindenhol! - csak olyan ruhába lehet látogatni, ami a térdet és a vállat is takarja, így a hőség sokszor még inkább elviselhetetlennek tűnt. Erre tehát érdemes felkészülni mind lélekben, mind a ruhatárunk tekintetében. 

Kötelező látnivalók Bangkokban

 A Bangkokkal kapcsolatos általános benyomások után pedig térjünk is rá a konkrét látnivalókra és élményekre. Mi sajnos csak két teljes napot tudtunk kirándulással tölteni, így 3 igazán ikonikus és szerintem kihagyhatatlan nevezetességgel kezdeném a beszámolót. 

Grand Palace

Azt hiszem, hogy ha a bangkoki utazásunk során csak egyetlen helyet nézhettem volna meg, akkor ez lett volna az. Az épületkomplexum hatalmas területen helyezkedik el és több mint 30 épületet foglal magába, köztük a híres Smaragd Buddha Templomot (Wat Phra Kaew). De találunk itt könyvtárat, tanácstermet, koronázási épületet, az uralkodók egykori rezidenciáit, mauzóleumot és persze számos pavilont, csarnokot és kápolnát. 

Az épületegyüttest 1782-ben kezdték építeni és mondhatni, minden uralkodó hozzátett valamennyit. Ma a Grand Palace 218.000 négyzetméteren terül el és ha minden igaz, akkor a XX. század első negyedéig a királyi és az udvartartása is valóban itt élt.

Az, hogy királyi az egész komplexum, nem is lehet vitás! Minden csupa csillogás, mi több, ragyogás emellett pedig szemkápráztatóak mind az épületek formái, mind a színviláguk. Szinte csak ámulni lehet, na meg persze kattogtatni a telefont, fényképezőgépet, hogy mindent megörökíthessünk. A fotózással kapcsolatban egy tippet is adnék! 

TIPP: A Grand Palace területén rengeteg a turista, így első blikkre szinte lehetetlennek tűnhet olyan spontán képet csinálni, amin nincs rajta még legalább 10 ember. Egy-egy szép épület kapuja előtt pedig van, hogy hosszú sorok kígyóznak a vágyott turistamentes kép elkészítése érdekében. Pedig 15-20 percet várakozni csak azért, hogy egy cirádás kapu előtt lefotózzanak… nos, butaság. Főleg, mert húsz lépéssel odébb talán egy még szebb kapu, torony, lépcsősor vár majd, ahol egyetlen turista sem tobzódik. Ne feledjétek, a komplexum több mint 210.000 négyzetméteren terül el. Ha valahol sokan vannak, csak sétáljatok odébb. Annyi gyönyörű épület, kapu, torony, lépcső, szobor és miegymás található itt, hogy vétek arra várni, hogy sorra kerüljetek valahol. Ráadásul, azt is megfigyeltük, hogy ha egy helyen elkezdtünk fotózni - ahol kutya sem járt előttünk - 1 percen belül megjelentek körülöttünk mások is, mondhatni “vérszemet kaptak” és onnantól kezdve az is egy felkapott fotóhelyszín lett. Egyszerűen azért, mert itt tényleg minden lépés újabb csodás témát rejt. 

TIPP: Illetve még egy tippet adnék. Bár fentebb már írtam, hogy az öltözködési szabályok viszonylag szigorúak, ha Thaiföld szent helyeit látogatjuk meg, de ne hagyjuk magunkat becsapni se. Én a Grand Palace-ba egy overallba mentem, aminek a nadrágja bővebb szabású volt, a felsőrésze pedig fodros. Utóbbit a vállon fel is lehetett húzni, így azt is takarta. Ennek ellenére a palotába vezető úton a helyi árusok többször is - a thai emberektől teljesen szokatlan módon, kifejezetten erőszakosan - rám akartak tukmálni kendőt, nadrágot, leplet és minden mást. Bár tudtam, hogy az öltözékem megfelelő, mégis elbizonytalanítottak a “No sexy!” kiáltozásukkal. Gondoltam is magamban, amikor a palotához értünk, hogy még jó, hogy van a táskámban egy stóla… Nos, nem kellett. Egyetlen őr vagy jegyszedő sem ítélte szemérmetlennek az outfitemet. Azért azt mellékesen megjegyezném, hogy nálam mindig volt egy kendő, biztos, ami tuti alapon.

Wat Pho 

A Grand Palace után egy másik ikonikus bangkoki látványosság, a Wat Pho, hivatalos nevén Wat Phra Chetuphon Wimon Mangkhalaram Rajwaramahawihan felé vitt minket az utunk. Ha valaki erre jár, nem érdemes kihagyni ezt a nevezetességet sem, nem csupán azért, mert lélegzetelállítóan szép épületeket rejt, hanem ezért is, mert csupán egy rövidke séta az előzőtől - ráadásul itt található a hatalmas, fekvő, arany Buddha is.

A Wat Pho voltaképpen egy királyi templom, illetve templomegyüttes, amelynek építését, illetve a helyén álló, régi, romos épület újjászületését I. Ráma király rendelte el. Ezt követően még számos változáson ment keresztül a komplexum, főleg XIX. század első felében III. Ráma uralkodása alatt - többek között ekkor épült meg a fekvő Buddha kápolnája is. A templomegyüttes ráadásul nem csupán a hitnek ad otthont, de hagyományos orvostudományi iskola és masszázs iskola is működik a mai napig a falai között.

A komplexum területén rengeteg díszes és színes látványossággal találkozhatunk: templomokkal, csarnokokkal, sztúpákkal, Buddhát ábrázoló képekkel és szobrokkal, pavilonokkal, lépcsőkkel, haranglábakkal, mindezt aranyozva, zöld, kék, fehér mozaikcsempékkel dekorálva - tényleg pazar és lenyűgöző az összhatás. Itt is érdemes azonban arra gondot fordítani, hogy ne ott álljunk sorba egy-egy képért, ahol már 10-en tolonganak, hanem keressünk olyan fotóhelyszínt, ahol nem zavarnak mások - higgyétek el, rengetek ilyen lesz, csak járjatok nyitott szemmel. Persze van, ahol nem lehet megúszni a sorban állást, ilyen a már sokszor említett fekvő Buddha szobor, aminél bizony nem tudjuk kikerülni a várakozást - már, ha képet szeretnénk készíteni vele/róla. A fekvő Buddha szobor egyébként igazán lenyűgöző és szinte befoghatatlan egy képbe, mivel tényleg hatalmas: 46 m hosszú és 15 m magas. Természetesen mi is elkészítettük vele a már-már kötelező képet az arra kijelölt helyen, nekem mégsem ez lett a kedvencem az itt készült fotók közül - és akkor még finoman fogalmaztam -, mivel a komplett szobornál sokkal érdekesebbnek találtam Buddha talpát, amelyen csodaszép, gyöngyházból készült szimbólumok sorakoztak. Nehogy elmenjetek mellette, ha itt jártok! 

Wat Arun - A Hajnal temploma

Ha pedig a Grand Palace és a Wat Pho körbejárása után még éreztek magatokban erőt és kitartást, akkor hajókázzatok át a Chao Phraja (Csaophraja) folyón és a túlparton adjátok át magatokat a Wat Arun, hivatalos nevén Vat Arunratcsavararam Ratcsavoramahavihan, avagy a Hajnal temploma látványának is. Mivel mi nagyon kevés időt töltöttünk Bangkokban, így a fenti nevezetességeket egy napon néztük meg, ám ha titeket nem sürget az idő, akkor lehet, hogy érdemesebb a Wat Arunt másik napra tenni, ugyanis a három komplexum egymás után már kissé sok lehet, mind inger, mind idő, mind pedig a megtett lépések számát tekintve. Kihagyni azonban semmiképpen sem szabad, mert - csak ismételni tudom magam - fantasztikusan szép (ez is)! 

A Wat Arun szerintem teljesen más hangulatú és jellegű, mint a Wat Pho vagy a Grand Palace. Bár ez is templom, a hatalmas, égbe törő középső torony - középső prang - , amelynek négy sarkában négy kisebb torony áll, olyan, mintha egészen mennybe nyújtózna. A pagoda oldalán egyre meredekebb és keskenyebb lépcsők vezetnek felfelé, amelyek megmászása jól szimbolizálja a folyton újjászülető lélek küzdelmét és nemesedését - főleg a 40 fokban, embertelen páratartalom mellett. Mégis érdemes megerőltetni magunkat és felmászni a teraszokra, mert valahogy tényleg megérinti a lelket. Az enyémet legalábbis megérintette, pedig már nagyon-nagyon fáradt voltam az egész napos talpalás után. 

Természetesen ezen a három ikonikus nevezetességen kívül még sok-sok csodás látnivaló akad Bangkokban, minket azonban nagyon bekorlátozott, hogy csak 2 teljes napunk volt a városra. Szerintem az első napot maximálisan kihasználtuk, s hogy hol jártunk másnap? Azt a következő bejegyzésben árulom el. 

Tarts velem és olvasd el azt a bejegyzést is!