4 nap Isztambulban - Mit érdemes tudni, ha Törökországba utazol

Mielőtt azonban rátérnék az Isztambullal kapcsolatos hasznos infókra, tippekre, tapasztalatokra, hadd kezdjem egy kis felvezetéssel ezt a bejegyzést. Bár már maga az isztambuli út is elég izgalmasan hangzik, az, hogy miképp jutottunk el Törökországba, szintén nem mindennapi - szerintem. Ugyanis nem repülővel utaztunk, hanem autóval… Mondhatnám, hogy szeretünk szenvedni és oda-vissza 3000 kilométert ülni a kocsiban, azért választottuk ezt az utazási formát, a valóság azonban az, hogy az isztambuli városnézés előtt még útba ejtettük Bulgáriát, ahol két hetet pihentünk. Tavaly jártunk először családilag a Sunny Beachen és annyira megtetszett, hogy idén már hosszabb időre érkeztünk. Hogy milyen a Balkánon nyaralni egy kisgyerekkel, mire számíthatunk és mire érdemes figyelni, arról a tavalyi (friss infókkal kiegészített) bejegyzésemben olvashattok.

Idén nem készítettem erről a témáról beszámolót, mivel semmi újról nem tudnék mesélni benne. A Napospart tökéletes passzívpihenős-desztináció, igazi gyerekparadicsom, ahol a tengerpart-medence-bazár Bermuda-háromszöge uralja a napokat és pont úgy be is szippant, mint az a bizonyos rejtélyes terület. Minket is teljesen elnyelt és két hét elteltével - a tavalyihoz hasonlóan - nem is értettük, hogyan is ért véget a naposparti pihenés, hiszen úgy éreztük, hogy csak most jöttünk. És innen kezdődik az új, izgalmas rész, ugyanis Bulgáriából nem hazafelé vettük az irányt, hanem Törökországba, pontosabban Isztambulba, ahova 1 napos autókázás után érkeztünk meg.

Isztambul nyüzsgő, 16 milliós metropolisz

Engem mindig is vonzottak az egzotikus országok, nem véletlenül jártam már Tunéziában, Jordániában, Egyiptomban, s bár másfelé található, de úgy gondolom, hogy igencsak egzotikusnak mondható Bali és Thaiföld is. Törökországban szintén nyaraltam már, ám a tengerpartján, ami azért egészen más, mint a nyüzsgő, 16 milliós, két kontinensen (Európa és Ázsia) elterülő Isztambul. Szóval ez egy mindenféleképpen izgalmas város: lokáció, kultúra és gasztronómiai szempontból is. Mi sokat olvastunk róla, mielőtt megérkeztünk, így felkészültünk a kaotikus közlekedésre, a rengeteg emberre és arra is, hogy a tisztaság és rend fogalma itt egészen mást jelent, mint nálunk - nem mintha itthon patikatisztaságú lenne minden közterület, ugyebár… De lássuk is, hogy mit tapasztaltunk ténylegesen a saját bőrünkön.

Szállás Isztambulban

Az utazás tervezésekor sokat gondolkodtunk azon, hogy milyen szállást foglaljunk Isztambulban. Általában apartmanokat (aparthoteleket) szoktunk nézni, mert nem szeretünk egy kis szobában összezsúfolódni, de mivel eredetileg 3 éjszakára érkeztünk (amiből aztán 5 lett), így most mégis szállodai szobában gondolkodtunk, elvégre 2 teljes nap Isztambul felfedezésére igencsak szűkös - szóval úgy véltük, hogy nem leszünk a szálláson sokat. Ahogyan azonban olvasgattuk az értékeléseket és kommenteket (foglalás előtt mindig elolvassuk a bookingon a véleményeket) egyre inkább olyan érzésünk támadt, hogy itt bizony nem fogunk olyan szállodát találni, ami jó helyen van, tiszta és megfelelő méretű a szobája. A legtöbben a dohányfüstre, a koszra, a csatornaszagra és a rossz hangszigetelésre panaszkodtak a szállodáknál, ezek pedig olyan tényezők, amelyekbe mi sem szerettünk volna belefutni. 4 és 5 csillagos hotelek között keresgéltünk, de egyszerűen nem találtuk az igazit vagy ha találtunk is, azt irreálisan drágán kínálták. Így végül elengedtük a hotel kategóriát és visszatértünk az apartmanokhoz. Hosszas keresgélés után találtunk is egy újépítésű társasházat, ahol akadt recepció, wellness részleg (amit végül nem használtunk), viszonylag a központban helyezkedett el, a lakrészünk pedig modern, tágas (kb. 60 nm), csendes és füstmentes volt. Az egyetlen gyenge pontjának a takarítást lehetne megemlíteni, igaz ezt sem mondanám kardinálisnak, csak azt jegyezném meg, hogy a vízkőoldót nem nagyon ismerte a takarítónő. De lehet, hogy ez már kukacoskodás…
Száz szónak is egy a vége, Isztambulban jól nézzétek meg, hogy hova és milyen szállást foglaltok, olvassátok el az értékeléseket és ne féljetek elengedni a klasszikus szálloda berögződést!

Szerintem a kirándulások szempontjából a volt Eminönü kerület területén érdemes szállást nézni - ez a kerület ilyen néven megszűnt és a Fatih kerület része lett, de a régi Eminönü rész az, ahol szinte minden látványosságot elérhettek sétálva: a Galata-híd, az Aranyszarv-öböl, a Topkapi-palotát, a Kék mecsetet (Sultanahmet Camii) és a Hagia Sophia (Aya Sofya) mind Eminönü környékén találhatók.

Higiénia Isztambulban

És ha már a takarításról is szót ejtettem az imént, akkor folytatnám is a higiénia kérdésével, illetve az ezzel kapcsolatos leggyakoribb tényekkel/ tévhitekkel. 

• Csapvíz: Bár Törökországban a csapvíz hivatalosan ihatónak van nyilvánítva, mégsem ajánlott, hogy a turisták ezt fogyasszák. Mi is palackos vizet ittunk, a fogmosásnál viszont az utolsó napokban már nem ásványvízzel öblögettünk és semmi baja nem lett senkinek. 
• WC: Ez talán a legégetőbb, de legkellemetlenebb téma, ami mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Mindenkit megnyugtathatok, hogy Isztambulban rengeteg közvécé található. Akad, amelyik fizetős és akad, amelyik ingyenes. És ahogyan az már lenni szokott, valamelyik kulturáltabb, valamelyik meg… épp csak elmegy. Azon viszont senki ne lepődjön meg, ha a szokásos angol wc helyett egy nagy lyukat talál a földön körbecsempézve - ez itt teljesen normális.
  TIPP: a nagy mecsetekben és látványosságoknál mindig akad kulturált mosdó - általában angol wc és “taposós” változat egyaránt, szóval lehet választani.
• Lélekben arra is érdemes felkészülni, hogy viszonylag kevés a kuka a városban, emiatt pedig sok esetben tele vannak zacskókkal, palackokkal az utcák. Emellett rengeteg a kóbor macska, amelyeket viszont etetnek a helyiek, a 35 fokban azonban a kirakott macskakaja hamar bűzössé válik, ami utána belengi az egész környéket.
• Az éttermekben sosem akadt problémánk a higiéniával, pedig ettünk salátát is, sőt limonádét, jeges italokat is ittunk és emiatt sem lett senki beteg.
• Utcai árustól is ettünk, de erről majd lentebb írok, egyik esetben sem lett semmi bajunk, holott kagylót, halat és kebabot is kóstoltunk jövet-menet, szóval nem kell félni a gasztrokalandoktól sem.

Közlekedés Isztambulban

Autó

Talán ez az a pont, amitől leginkább tartottunk, mielőtt Isztambulba érkeztünk. A net ugyanis hemzsegett az olyan véleményektől, amelyek szerint Isztambulban képtelenség autóval közlekedni, mindenkit lezúznak, a tömegközlekedés zsúfolt és tele van tolvajokkal, a taxisok pedig mind rablók. Nos, lehet, hogy mi voltunk szerencsések, de semmilyen szélsőségesen negatív tapasztalattal nem gazdagodtunk - igaz a saját kocsinkat az első nap letettük a mélygarázsba és elő sem szedtük egészen a hazaindulásig. Az autós tapasztalataink így csak az érkezés és távozás napjára korlátozódtak. Ekkor azt láttuk, hogy a török közlekedés valóban meglehetősen kaotikus, ennek ellenére mégsem keveredtünk veszélyes helyzetekbe - és egyébként Budapest belvárosi utcáin is dudálnak, “könyökölnek” az autósok…

Taxi

 A fentiek ellenére mégis azt javasolnám, hogy aki kocsival érkezik, az inkább parkoljon le és közlekedjen taxival - már a helyismeret hiánya miatt is. Mi nagyon sokszor taxiztunk, pontosabban Ubert hívtunk, így egyetlen egyszer sem kellett alkudozni vagy veszekedni a taxissal, ahogyan kellemetlen meglepetés sem ért minket a számlát látva. Sőt, azt vettük észre, hogy Uberrel közlekedni kifejezetten olcsó! Ha ti is szerettek biztosra menni és taxival tervezitek a városon belüli utazgatást, töltsétek le a helyi Uber alkalmazást, mert ez a legbiztosabb és legkorrektebb. 

Tömegközlekedés

Ha nem akartok taxizni, akkor pedig használjátok nyugodtan a tömegközlekedést. Mi jó turista lévén ezt is kipróbáltuk - villamost, buszt, metrót, hajót, mind teljesen kulturált és biztonságos - így adnék is néhány tanácsot ezzel kapcsolatban:

1. Nincs vonaljegy! 
2. Ha tömegközlekedéssel tervezitek az utazást a városon belül, akkor vegyetek Istanbul Cardot, amit például a metróban tudtok beszerezni automatából. Ez egy plasztikkártya, aminek van egy egyszeri díja, majd utána tudjátok feltölteni tetszőleges összeggel, amit leutazgathattok. 
3. A villamosnál, metrónál beléptető kaput találtok, a buszokon terminálon kell lecsippantani a kártyát.
4. Egy-egy út nagyjából 20-35 líra. 
5. Ha nem vesztek Istambul kártyát, akkor bankkártyával is tudtok fizetni a felszállás előtt a kapuknál vagy a vezető melletti terminálnál, akkor viszont nagyjából a fent említett ár duplájába fog kerülni az út. 
6. Ha többen utaztok nem kell mindenkinek külön kártya, elég ha egyet megvesztek és annyiszor csippantjátok le, ahányan utaztok.

Öltözködés Isztambulban

Ezt a pontot azért tartom lényegesnek, mert a megfelelő öltözet elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban élvezni tudjátok a várost. Itt szintén több dologra felhívnám a figyelmeteket:

1. A mecsetekbe, szent helyekre nem léphettek be csak akkor, ha illően vagytok felöltözve. Ez férfiaknál azt jelenti, hogy térdet takaró nadrágot és vállat takaró felsőt kell viselniük, nőknél szintén térdet, vállat takaró öltözet és fejkendő az előírás. Mi eléggé ráparáztunk erre a dologra, mert akadt, aki azt mondta (egy török hölgy), hogy a mecsetekben a nőknek a bokát és a csuklót is takaró öltözéket kell viselniük, ezt azonban mi nem tapasztaltuk. Az első napon vittem magammal egy hosszú ujjú blúzt és bokáig érő ruhát húztam, de hamar kiderült, hogy egyikre sincs szükség, bőven elég a váll és térd eltakarása, na meg a kendő, amit viszont szigorúan vesznek. Olyan előfordult, hogy (kedves, nem számonkérő módon) figyelmeztetést kaptunk, hogy ugyan a vállat is takarja el a kendő, a rövidujjú póló nem elég. 
2. Ha valaki mégsem térdet és vállat takaró ruhát vesz fel (vagy esetleg túl tapadós a nadrágja, szoknyája és ezt rossz szemmel nézik), annak általában biztosítanak valamiféle “kölcsönruhát”. Ez egyes helyeket egy gumis derekú szoknya és/ vagy kendő, illetve láttunk olyat is, hogy az orvosi lepedőre hasonlító kék vagy zöld leplet nyomtak az elővigyázatlan turista kezébe, azzal kellett elfednie magát. Ezeket a kölcsönruhákat a látványosság kijáratánál vissza kell adni. 

1. Egy teljesen más szempont, amire szerintem szintén érdemes figyelni, az az, hogy olyan ruhát válasszatok - mármint itt most a nőkről beszélek:D -, amit egyrészt nem húztok a földön, mivel sok esetben ismeretlen eredetű tócsák színesítik a járdát, másrészt olyan öltözéket, amiben könnyen el tudtok menni wc-re… olyan wc-re is, ami esetleg nem épp a legtisztább és talán nem is angol wc. Szóval a földet seprő, lobogó maxiruhák és az overallok szerintem nem a legjobb választások. Az első nap én is maxiruhában indultam neki, igaz a sportcipőm miatt azért a földet nem seperte, de azért vigyáznom kellett, hogy fel ne szívjon valami furcsaságot… 
2. És, ha már cipő, akkor azt is tanácsolom, hogy zárt, kényelmes lábbelit vigyetek. A kényelmes a sok gyaloglás miatt, a zárt pedig a lehetséges kosz és tócsák miatt. Ráadásul a mecsetekben le kell venni a cipőt és ha szandálba mentek, akkor mezítláb kell azon a szőnyegen mászkálnotok, amin ki tudja hány izzadt, mezítelen talp járkált már. (vagy vigyetek zoknit)
3. A szent helyeken kívül viszont mindenki azt visel, amit akar, senkit nem néznek meg, ha rövidebb szoknyát vagy topot vesz fel (persze azért a jó ízlés határain belül!)

Mit együnk Isztambulban?

Isztambul nem csupán kulturálisan, de gasztronómiai szempontból is nagyon sokszínű és izgalmas. Alapvetően én eléggé biztonsági játékos vagyok, az utazások során leginkább éttermekben szeretek enni. Illetve szerettem, egészen a thaiföldi utazásunkig. Ott teljesen levetkőztem ezt a rossz szokást, így Isztambulban már bátran megkóstoltam mindenféle utcai csemegét és nektek is ezt ajánlom. Mert jó, jó az éttermi koszt, de az igazi gasztrokaland nem ott vár titeket. A vendéglőkből egyébként szintén sokat kipróbáltunk az egyszerű kifőzdéktől kezdve a fancy helyekig, s bár nagyon jókat ettünk, azért nálam 2 utcai étel lett a befutó. 

Ha mégis inkább a étlapról válogatnátok, akkor mindenképpen kóstoljátok meg:

• A különféle kebabokat, ami voltaképpen valamilyen grillezett hús, általában rizzsel vagy bulgurral körítve. A kebabból Törökországban igen sokféle létezik, például a döner kebab, ami talán nálunk is a legismertebb, ez a fajta, ami hatalmas adagokban forog a nyárson és a réteget, ami megsült, vékonyan leszeletelik, majd tányéron vagy szendvicsben tálalják. De itt van az Iskender kebab is, amit lapos kenyéren kínálnak grillezett paprikával, paradicsommal és joghurtöntettel. Ezeken felül Törökországban még számtalan kebab létezik, például akad darált húsból készült kebab is, szóval mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetszőt. 
• A köftét, ami fűszeres húsgolyót takar. Ezt vagy simán grillezve vagy valamilyen szószban főzve kínálják.
• A gözleme elnevezésű lapos, töltött kenyérfélét, ami leginkább egy félbehajtott palacsintára hasonlít. A töltelék lehet húsos, burgonyás, túrós, sajtos - ezek a leggyakoribban - és nagyon finom. Könnyű vacsorának tökéletes.
• Az ezmét, ami egy csípős paradicsomsaláta és a mezék között biztosan megtaláljátok. Lapos, török kenyérre kenve előételnek vagy snacknek is isteni. Akadt olyan étterem, ahol ezt csak úgy kihozták nekünk míg vártunk a rendelésünkre. 

• A Babagannuş-t, ami egy paradicsomos padlizsánsaláta. Szintén mennyeien fűszeres és ízletes, én többször is ettem, mert nagyon frissítőnek éreztem a nagy melegben.

A Török éttermekben rengeteg finomság kapható még, merjetek kísérletezni olyan fogásokkal is, amelyeket eddig nem ismertetek. A legtöbb étteremben egyébként képes étlappal találkozhattok, ami azért valljuk be, nagy segítség lehet.

És ha már gasztrokaland, akkor át is térnék a valódi kalandozásra, ami az utcán vár. Nem mondom, hogy minden utcai ételt kipróbáltunk, de azért azt bátran állíthatom, hogy belekóstoltunk a felhozatalba rendesen. Amit kipróbáltunk:

• Simit, ami egy kerek perecféleség szezámmaggal megszórva. Ahol mi ettük, ott az árus félbevágta és különféle töltelékekkel kente meg. Mi Dávid miatt nutellásat kértünk… Én eleve nem rajongok a nutelláért, így nekem ebben a formában annyira nem ízlett, de Dávid és Gergő szerették.
• Főtt/ sült kukorica, amit azt hiszem, annyira nem kell bemutatni, hiszen a főtt változat itthon is kapható nyáron a strandokon. A sült verzió már érdekesebb, azt is érdemes megkóstolni. Mi jártunkban-keltünkben eszegettük a kukoricát.
• Dürüm, ami szintén nem ismeretlen itthon, a török mégis kicsit más. Sőt, ahány helyen ettünk dürümöt, annyi félével találkoztunk. Ugye ez voltaképpen egy vékony, sült tésztába tekert szendvics, ami készülhet csirkével, de akár báránnyal is, fűszeres, zöldséges, ízes - tökéletes útravaló.
• A sült gesztenye szintén nem újdonság a magyaroknak. Az utcai árusok szép nagy gesztenyéket kínálnak, amelyekről nagyon könnyű leszedni a héjat, nekem azonban valahogy szárazabbnak, fojtósabbnak tűnt, mint az itthoni.

• Balık Ekmek avagy halas kenyér. Na, ez már izgalmasabban hangzik - legalábbis nekem! Imádom a halakat és a tengeri finomságokat, így nem is volt kérdés, hogy ezt a szendvicset nekem kell megkóstolnom. Gergő nagyon alaposan körbejárta a témát, nehogy rossz tapasztalatom legyen (innen is hatalmas puszi neki érte) és megkereste a környék legjobb értékelésével rendelkező standot. Iszonyú forróságban érkeztünk az árushoz, aki egy eldugott mellékutcában “tanyázott”. Ember sehol, mondjuk a 40 fokban nem is csodálkoztam rajta… Bevallom én sem voltam éhes és a látványt sem éreztem kecsegtetőnek, de a thaiföldi kalandjaink után - ahol simán egy műanyag sámlin ülve vacsoráztunk az út szélén - ez elméletben meg sem kottyanhatott nekem. Szóval ha már elgyalogoltunk a standing, akkor belevágtam. Picit tartottam tőle, hogy mi lesz a halszálkákkal, mivel egész makrélák pihentek a vaslapon, na meg mi lesz a salátával, amit ki tudja, milyen vízben mostak át… Nos, Gergőt semmi ilyesmin nem aggódott - miért is tette volna, ez az én köröm volt -, kikérte a szendvicsemet. Az emberünk rögvest neki is látott: lebőrözte és kifilézte egy célszerszámmal a halat (szóval senkinek nem kell aggódnia a szálkák miatt!), átsütötte a palacsintavékonyságú tésztát, az egészet összecsomagolta zöldségekkel, meglocsolta valami szósszal, felgöngyölte és az újra átsütötte a vaslapon. Profi módon becsomagolta, még egy műanyag zacskóba is beletette és mehettünk is. Mit is mondhatnék… ha ettetek finomat valaha… na EZ AZ! Fűszeres, szaftos, a zöldségektől kicsit ropogós, a tészta puha… még most is összefut a nyál a számba, ha rá gondolok! A zacskót pedig nem véletlenül kaptam, ti se dobjátok ki, hanem a szendvics aljára gyűrjétek le, ugyanis, ha jó az étel, akkor tényleg nagyon szaftos, ez a szaft pedig előbb vagy utóbb csöpögni kezd, amit mesterien felfog a zacsi. Ha szereted a halat, ezt a street foodot ne hagyd ki! Nekem ez volt a kedvenc ételem Isztambulban!
• Midye dolma avagy töltött kagyló pedig a második helyen végzett a kedvenc török ételeim sorában. És igen, ez is street food. Mindenképpen szerettem volna kagylót enni a Boszporusz partján, de én a nyársra húzott verzióra gondoltam, ezt azonban sehol sem láttunk, így amikor egy boszporuszi hajókázás alkalmával a kikötőben megláttam a kagylóárust, azonnal felcsillant a szemem. Itt már teljesen átlendültem az utcai étkezések paráin (thaiföldi tapasztalat ide vagy oda, szerintem az elején minden országban tartani fogok tőle továbbra is, de a végére belejövök, mint a kiskutya az ugatásba), szóval nem is volt kérdés, hogy kérek egy adaggal. Nagyon gusztán néztek ki a hatalmas fekete kagylók a távolból, közeledve azonban valami furcsaságot véltem felfedezni. Ez bizony nem sima főtt kagyló volt, ahogyan hittem, hanem a midye dolma avagy a töltött kagyló, ami leegyszerűsítve olyan, mint a mi rizses húsunk, csak kagylóval. Ilyen még sosem ettem, szóval izgatottan kóstoltam meg. Valójában a kagylókba visszatölt rizs nagyon fűszeres, ráadásul citrommal is meglocsolják az egészet, így szinte alig lehetett érezni a kagyló vagy a tenger ízét, szóval azoknak is ajánlom, akik kevésbé rajonganak a tengeri herkentyűkért.

Az innivalókról se feledkezzünk meg! Mindenképpen próbáljátok ki a török kávét, aminek az a jellegzetessége, hogy rövid típus és a csésze alján ott van a zacc, szóval ne nagyon kevergessétek. A teákat sem érdemes kihagyni: a törökök rengeteg teát isznak, ami lehet a klasszikus főzött változat - ezt jó erősre készítik -, de akár porított verzió is, amiből szerintem érdemes vásárolni otthonra. Utóbbi rengeteg ízben kapható és egy klasszikus tulipánpohárnyi mennyiséghez nagyjából 1-1.5 kiskanálnyit kell elkeverni forró vagy hideg vízben. Mi kétfélét is vettünk, illetve hoztunk virágzó jázminteát és rózsateát is.

Az ayran, ami egy joghurtos ital és a raki, ami alkoholos, szintén tipikusan török ital. Előbbihez valahogy egyikünknek sem volt kedve, utóbbit pedig sehol nem láttunk az étlapon… valószínűleg mi voltunk figyelmetlenek. Isztambulban különben is meglehetősen nehéz alkoholos italt találni, ami a vallást tekintve azért érthető. Én egyébként az évekkel ezelőtti török nyaralásom során ittam rakit, ami egy 40-50%-os ánizsos ital. Tisztán és vízzel felhúzva is szokás fogyasztani, utóbbi esetben úgy néz ki, mint a tej, és nekem azt mesélték régen, hogy pont azért isszák így az alkoholos italt, mert ha Allah látja őket, akkor azt hiszi tejet isznak.

Mi mennyibe kerül Isztambulban?

Végül, de nem utolsósorban jöjjenek a piszkos anyagiak Isztambullal kapcsolatban. Törökországban a török líra a fizetőeszköz: 1 líra (TL) 10,3 Ft volt 2024 augusztusában, így itt most egy 10-es szorzóval érdemes számolni, ha a viszonylagos árakat szeretnénk látni.

Közlekedés

• Isztambul kártya: 130 TL
• Busz, villamos, hajó 1 út Isztambul kártyával:20-35 TL
• Kártya nélkül: 50-70 TL
• Taxi: a leghosszabb utunk 8 km volt, ami 300 TL-ba került

Látványosságok

• Hagia Sophia: 939 TL (8 éven aluliaknak ingyenes)
• Kék mecset / Sultanahmet Camii: ingyenes
• Elsüllyedt palota / Yerebatan Sarnıcı: 800 TL
• Topkapi palota / Topkapı Saray: 1.500 TL (12 év alatt ingyenes)
• Dolmabahce Palota / Dolmabahçe Sarayı: 10.50 TL (12 éven aluliaknak ingyenes)
• Hajókázás a Boszporuszon: Menetrend szerinti hajóval 35 TL, kirándulóhajóval 200 TL-tól indulnak az utak.

A mecsetek ingyenesen látogathatóak, érdemes többet is megnézni, például átmenni az ázsiai oldalra, és megnézni a Çamlıca-hegy tetejére épített, mecsetet, ami 63 000 hívőt képes befogadni és Európa legnagyobb mecsetének tartják - annak ellenére, hogy Isztambul ázsiai oldalán található. 

Ételek

• Simit: 35 TL
• Töltött kagyló: 200 TL
• Gesztenye: 120 TL
• Dürüm: 180 TL (közepes - több méretből választhatunk)
• Halas szendvics: 150 TL
• Török kávé: 50-70 TL
• Tea: 20-70 TL (de a legtöbb helyen ingyen kaptuk)
• Ezme: 60-100 TL
• Gözleme: 100-150 TL
• Vacsora 2 felnőtt és 3 gyerek étteremben: 1500-2000 TL

Összegzés Isztambulról

Megint sikerült egy maratoni bejegyzést írnom az utazásunkról és a konkrét kirándulásokról még csak szót sem ejtettem. Viszont úgy gondoltam, hogy azokról már nagyon sokan írtak, így nagyobb hasznát vehetitek a praktikus információknak. 

S hogy általánosságban hogy éreztük magunkat Isztambulban? Remekül! Sokkal többet adott nekünk a város, mint vártuk - nem véletlen, hogy az eredeti 3 éjszaka helyett végül dupla ennyit időt töltöttünk el a felfedezésével, bár ugye ez is csupán 4 teljes napra jött ki, mivel az első napon este érkeztünk, az utolsón pedig már reggel elindultunk haza, tehát azok igazából nem is számítottak. 4 nap pedig nem túl sok, így több dolog kimaradt! Éppen ezért meg is beszéltük Gergővel, hogy valamikor visszajövünk, akkor azonban csak kettecskén. Ugyanis tagadhatatlan, hogy a városlátogatás kisgyerekkel, bár megoldható - és egyébként nagyon ügyes volt Dávid, le a kalappal előtte, hogy 35 fokban talpalt velünk, akadt olyan nap, hogy 30.000 lépést tett meg -, de nem feltétlenül praktikus. Főleg, ha valóban meg akarjátok ismerni a várost. Mi sok mindent láttunk, átéltünk, s bár nálunk kirándulások terén Dávid extrém kiképzésben részesült születése óta, azért érezhető volt rajta, hogy sok neki. Így mi is lassítottunk a tempón, aminek egyenes következménye lett, hogy nem tudtuk maradéktalanul felfedezni a Isztambult. De nem bánjuk! Legközelebb, édes kettesben bepótoljuk, ami kimaradt!

Akkor is tartsatok majd velem - Come With Me!