7+1 tipp, mit érdemes csinálni ősszel Lillafüreden és környékén

Nem titok, hogy imádunk ősszel Lillafüreden tölteni néhány napot – aki követi a blogot, az már jól ismeri ezt a szokásunkat, hiszen minden évben beszámolok arról, hogy aktuálisan mivel is töltöttük ezt a 3-4 napnyi őszölést. Ez a bejegyzés amolyan összefoglaló lesz, ahol számba veszem az eddigi legjobb programokat Lillafüred környékén, illetve természetesen az idei újdonságokról is mesélek.

Ebben az évben egyébként magunktól szokatlanul többet pihentünk és kevesebbet kirándultunk, mint szoktunk, ráadásul sajnos több olyan program is elmaradt, amit alapvetően beterveztünk, így mondhatjuk, hogy meglehetősen lazára sikeredett az idei kiruccanásunk. Szerencsére azért idén sem unatkoztunk, csak kevésbé fáradtunk bele a családi elvonulásba. De lássuk is, milyen eddig nem látott programok vártak minket a környéken.

1. Zsófia-kilátó

Az első, amit megemlítenék, az a Zsófia-kilátó, amely annyira friss látnivaló, hogy tavaly, amikor itt jártunk, még éppen csak építették a hozzá vezető utat az erdőben, mostanra azonban mind ez, mind a kilátó elkészült. Ha erre jártok semmiképpen se hagyjátok ki, mert a tetejéről egyszerűen fantasztikus panoráma nyílik nemcsak a környező erdőkre, de a Palotaszállóra és a Hámori-tóra is. Arra mindenképpen készüljetek, hogy jó kis kaptatón kell felszenvedni magatokat, mire a dombtetőre értek, de megéri, ezt bártan állíthatom. A kilátó alatt egyébként több padot is elhelyeztek, így ott meg lehet pihenni, mielőtt nekilátnátok felmászni a toronyba – mi tízóraiztunk egyet itt és élveztük a fel-felbukkanó őszi nap melegét, csak utána vettük be a kilátót, ahol még a lélegzetünk is elállt a látványtól.

A kilátó már maga is egy remek program, ám mivel mi általában nem érjük be egy 1-2 órás kirándulással, ha már nekiindulunk, most sem a szállásunk felé vettük az irányt, inkább bevetettük magunkat az erdőbe és úgy terveztük, hogy lesétálunk a Hámori-tóhoz, majd az egészet megkerülve ballagunk haza. Persze ember tervez… a tóhoz ugyan eltúráztunk az erdőn át, ám az út, ahol át lehetett volna menni a víz túloldalára, le volt zárva, ezért gondoltuk, elsétálunk a kisvasút egyik megállójához, majd zakatolva jövünk vissza. Csak azzal nem számoltunk, hogy a kisvasutat is éppen felújítják… konkrétan még a síneket is felszedték, így hiába mentünk el a Fazola-kohóig, ott bizony nem tudtunk felszállni a vonatra, gyalogolhattunk vissza az erdőn át. Nagyjából reggel 11-kor indultunk el a szállásunkról és este 6 is elmúlt mire visszaértünk a Palotához, farkaséhesen, átfázva, elcsigázottan - így ahogyan voltunk, sárosan, fáradtan beestünk az első utunkba kerülő étterembe, ami a Tókert volt.

Bevallom nem repestem az örömtől, hogy pont ezt a vendéglőt ejtettük útba, mivel pár éve már jártunk itt és nem nagyon tetszett, de nem akartunk már más helyet keresgélni, szóval megadtam magam… és milyen jól tettem, mert a legutóbbi látgatásunk óta hatalmasat változott a hely. A belső teret szépen felújították (azzal számoljatok azért, hogy nagyon picike), ráadásul amellett, hogy az ételek is korrektek voltak, a kiszolgálást is kifogástalannak mondanám most már.

2. Libegőzés, Jávorhegy

Másnap szintén nem siettük el az indulást és egy olyan programot választottunk, amit már ismertünk, viszont Dávid nagyon szerette volna megismételni, így akárcsak tavaly, idén is fellibegőztünk a Jávorhegyre, ám míg tavaly odafenn Bükkszentkereszt felé vettük az irányt, addig most a lefelé vezető útra esett a választásunk. Szemeztünk az oxigén túraútvonallal is, de az előző napi kirándulás után ma inkább egy laza sétára vágytunk, szóval csak simán leereszkedtünk a hegyről. Gyönyörű volt itt is az erdő, mert már minden sárga, piros és rozsdavörösben pompázott, ráadásul valami misztikus köd is kavargott a fák között – mondjuk a romantikus andalgás helyett néha majdnem szívrohamot kaptam, mert Dávid futóbringával jött és úgy robogott le a hegyről, mint akit kergetnek. Nem győztem figyelmeztetni, hogy lassítson, mert az avar alatt lehetnek nagyobb kövek is, amin felbukhat. Jól esett egyébként, hogy most csak tényleg sétálgattunk az erdőben, nem volt egy hosszú táv, amit teljesíteni kellett – néha ilyen is kell :D

Amikor leértünk a hegyről a libegő mellett bukkantunk ki a fák közül, levezetésképpen pedig bementünk a felvonó melletti játszótérre, ahol már szintén többször jártunk, és ahol fából készült erőd, hatalmas mókuskerék, trambulin, libikóka, hinta és még sok más várja a gyerekeket. Ugyanitt a felnőttek elkortyolhatnak egy kávét, egy teát, egy forralt bort, de lehet ebédelni, vacsorázni is a büfében.

Mi a büfé helyett azonban inkább egy miskolci éttermet választottunk erre a napra. A Végállomás Bistro&Wine szintén nem volt ismeretlen a számunkra, néhány éve már jártunk itt. Akkor is nagyon meg voltunk elégedve vele, most azonban még annál is jobban tetszett, mint ahogyan emlékeztem rá. Dióhéjban: az étterem belseje nagyon fancy – mi anno a kinti asztaloknál ebédeltünk -, az étel pedig amellett, hogy eszméletlenül szépen van tálalva fenséges is. Csak ajánlani tudom, mert biztosan nem fogtok csalódni.

Ebben az évben két teljes napot töltöttünk Lillafüreden, hazafele azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve Szilvásvárad felé vettük az irányt és ott is kirándultunk úgy 6 órácskát… De erről majd egy másik bejegyzésben írok, mert ez itt mégiscsak Lillafüredről szól. Viszont, mivel a címben az szerepelt, hogy 7+1 tipp, így annak ellenére, hogy most csak két programunk volt összesen, ajánlok még párat, a korábbi évekből.

3. Kisvasút

Úgy gondolom, hogy aki Lillafüreden jár, annak kihagyhatatlan, hogy utazzon néhány megállót a kisvasúttal. Szerintem hatalmas élmény, főleg, ha olyan időben sikerül jönni, amikor befűtenek a fatüzelésű kályhába. Nekünk ebben az évben – legnagyobb sajnálatunkra - kimaradt ez a móka, mert (ahogyan fentebb írtam is) éppen felújították a síneket, de korábba természetesen mi is többször utaztunk már vele mind Miskolc, mind Garadna irányában.

4. Erdei halsütő

Bevallom, Lillafüreden az egyik kedvenc programom, amikor ellátogatunk az erdei halsütödébe. Egyáltalán nem fancy, meg nem fine dining, nincs nagy választék és műanyag tálcán kapod az ételt, mégis olyan finom az itt készült pisztráng és annyira különleges a hely atmoszférája, hogy szerintem ez is kötelező program annak, aki erre jár. Persze kivéve, ha éppen nincs zárva a halsütő! Erre érdemes figyelni, mert szezononként változik a nyitvatartás. Mi sajnos pont úgy érkeztünk, hogy erről a programról is le kellett mondanunk idén, olyannyira, hogy még elvitelre sem lehetett halat venni – mindig szoktunk vinni a fagyasztóba néhány pisztrángot vagy vákuumozva füstölt típust -, mert az egész telep zárva volt, nem csak a halsütő.

Az erdei halsütővel kapcsolatos élményekről itt olvashattok bővebben.

5. Palotaszálló

Számomra a Palotaszálló is "must have" állomás, ha Lillafüreden járunk. Volt néhány év, amíg itt szálltunk meg, de Dáviddal már kényelmetlennek éreztük, hogy egy szállodai szobában „nyomorogjunk”, így egyéves korától inkább apartmanokat vagy házat béreltünk. Ennek ellenére a Palota lobbija azóta is igazi szerelem a számomra és mindig megiszunk itt egy kávét vagy egy pohár bort, ha erre járunk. Imádom, amikor begyújtanak a hatalmas kandallóba és a fahasábok ropogása mellett élvezhetem a Palota hangulatát vagy nézhetem, ahogy a fiúk sakkoznak. És persze a függőkertben tett sétát sem szabad kihagyni!

A Palotáról itt találhattok bővebb leírást.

6. Barlangok

Természetesen, ha Lillafüred, akkor a két ikonikus barlangot, az Anna- és a Szent István-barlangot is meg kell látogatni. Mindkettő lenyűgöző, bár kisgyerekkel – legalábbis a mienkkel – nem annyira kompatibilis. Ha gyerkőccel vagytok, akkor inkább a Szeleta-barlanghoz kiránduljatok el, az nem kötött, vezetett túra, mint az előző kettő, igaz cseppköveket sem fogtok látni, viszont remek délelőtti vagy délután program, főleg, ha szép az idő.

7. Diósgyőri vár

Aki pedig szeretne egy kis időutazáson részt venni, az mindenképpen látogasson el a diósgyőri várba – akár kisvasúttal -, mert tényleg gyönyörűen felújítottak és nagyon érdekes az egész kiállítás. Ez a program akkor is jól jön, ha esetleg pont esős időt fogtok ki, ahogyan mi is néhány éve. Kisgyerekkel valószínűleg nem tudtok majd vezetést igénybe venni – bár a gyerkőc habitusától függ -, de enélkül is nagyon élvezetes a vár felfedezése.

A barlangi kalandjainkról és a diósgyőri várban tett látogatásunkról itt olvashattok.

+1 Gasztrotúrák

Végül, de nem utolsósorban pedig Lillafüred és környéke azok számára is kedves lehet, akik szeretnek jókat enni és inni. Mi meglehetősen kedveljük a hasunkat, így ebből a szempontból is megpróbáltuk felfedezni a környéket és azt kell mondjam, több olyan helyet is találtunk, ahova vissza szoktunk járni.

A gasztrokalandozásokról ebben és ebben a bejegyzésben írtam.

A fentiekből is kiderül szerintem, hogy Lillafüred tényleg egy csodás hely, ahol mindig van valami újabb felfedeznivaló, és ahol nem lehet unatkozni – mi legalábbis évek óta visszajárunk és még nem tudtunk ráunni.