A fáraók földjén – Egyiptom, az első közös nyaralásunk története

Bakancslistás utazás

Leszögezem, ez az én bakancslistás úti célom volt, Gergő nem igazán rajongott az ötletért, nem is értem, hogy miképp lehetséges, hogy valaki ne legyen oda és vissza Egyiptomért. Létezik varázslatosabb hely, mint az ország, ahol megnézhetjük a piramisokat, a szfinxet, Hatsepszut templomát, Kom Ombot, Edfut vagy a Memnón-kolosszusokat, a rejtélyes Nílusról nem is beszélve? Gergőt nem vonzották sem ezek, sem a sivatag homokja, mégis zokszó nélkül belement, hogy az én vágyam teljesüljön - ha az ő kedvére tettünk volna, inkább Hallstatt, hegyei között lyukadtunk volna ki, ami néhány évvel később meg is történt.

Egyiptomba, de hova?

Nagyon sokat dilemmáztunk, hogy Egyiptomon belül hova is utazzunk. Hurghada, Sharm el–Sheikh és egy nílusi hajóút között vacilláltunk. Végül a Sínai-félsziget nyert, bár a mai fejemmel nem tudom, hogy miért. Elég körültekintően vágtunk neki az útnak, annak ellenére, hogy nekem már volt tapasztalatom a keleti országokkal, Gergő viszont most készült találkozni először ezzel a régióval, s mint említettem, kezdetben nem lelkesedett érte túlzottan. Talán, ami leginkább aggasztotta, hogy sokat olvastunk a nem megfelelő higiéniáról, a rengeteg szemétről, a tolakodó helyiekről, a közbiztonságról és nem utolsó sorban a fáraó átkának nevezett gyomorbajról... Utóbbival kapcsolatban azonban egy remek tanácsot is találtunk, méghozzá azt, hogy felesleges itthonról bármilyen gyógyszert vinni, sokkal jobban tesszük, ha megérkezés után felkeresünk egy patikát és ott vásárolunk a helyi kínálatból pl. az Antinal nevű készítményt, amely arra a bizonyos gyomorproblémára megoldás. Nekünk ez a tipp bevált, semmit nem kaptunk el a 7 napos nyaralás alatt, bár kizárólag a szállodában étkeztünk és a kairói úton kívül csak a bazárban jártunk.

Kairó és a gízai piramisok - ezt látni kell

Első nyaralás révén nem nagyon terveztük meg a dolgokat, így hamar elrepültek a napok. Mire felocsúdtunk már túl voltunk a hét felén. Ekkor kezdtünk kicsit kapkodni és megnézni, mire futja még az időnkből. Hát nem sok mindenre. Egyiptomban ugyanis nincs olyan, hogy nekivágsz és megnézed, amit szeretnél. Itt vagy szervezeten mész vagy sehogy. Így gyorsan beneveztünk egy kairói útra a gízai piramisokhoz. Tényleg nem értem, hogy szállás tekintetében miért Sharm el Sheikh-re esett anno a választásunk, amikor azt biztosan tudtuk, hogy a piramisokat megnézzük... Márpedig a Sínai-félsziget meglehetősen távol esik Gízától - nem mintha Hurghada sokkal közelebb lenne, de legalább a tengeren nem kell átkelni. Így két választásunk maradt: félnapos utazás busszal vagy helyi repülőjárat. Mivel Gergő nem rajong a repülőutakért, így hajlottunk a buszos túrára, de ha jobban belegondoltunk, akkor látni kellett, hogy annak semmi értelme. A busz ugyanis éjjel indult délelőtt ért Kairóba, ami előrevetítette, hogy az utazást követően biztosan hulla fáradtak és elcsigázottak leszünk, nekünk pedig nem sok kedvünk volt nyűgösen vonszolva magunkat piramist nézni, majd újabb napot zötykölödni hazafele. Inkább a repülő mellett tettük le a voksunkat, s bár ez tűnt egyszerűbbnek, utólag azért elárulom, az egyiptomi helyi járat – mondjuk úgy – nem épp nemzetközi színvonalú, s a kerregő, berregő repülőgépet, amivel utaztunk, méltán nevezhettük volna lélekvesztőnek is.

Életre szóló élmény

De ez a cél mindent megért! Mivel korán indult a járatunk és már délelőtt megérkeztünk, így maradt idő múzeumlátogatásra, piacozásra, egy ebédre és még felukkáztunk is a Níluson, igaz ez utóbbi nem egészen olyan volt, mint vártam. Kairó nyüzsgő és átláthatatlan, a forgalom kaotikus, a Nílus pedig szennyes. Mégis volt valami varázsa. A piramisok pedig... egyszerűen lenyűgöztek minket. Több ezer év hevert a lábaink előtt, s hiába a turisták hada, engem átjárt a régmúlt szelleme. Még ma is beleborzongok az emlékbe! Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz síremléke, a három királyné kisebb piramisai és a Szfinx. Ezt mindenkinek látnia KELL! És aki nem klausztrofóbiás az nézze meg a piramis belsejét is! Életre szóló élmény! Olyannyira, hogy ezek után mi már csak erről beszéltünk egész nyaralás alatt, sőt itthon is hónapokon át piramis és Egyiptom lázban égtünk mindketten, talán ezért nem is erőltettünk több kirándulást a maradék 3 napunkba. Élveztük ezt az élményt és hagytuk, hogy teljesen átjárjon minket. Így utólag kissé pazarlásnak érzem, hogy csak Kairóba mentünk el, de ott akkor olyan erős volt a piramisok hatása, hogy nem vágytunk újabb ingerre. Persze egyik este azért megnéztük a helyi bazárt, de ezután a passzív pihenés és a gízai élmények feldolgozása kapta a főszerepet.

Annak ellenére, hogy se előtte, se utána nem nyaraltunk ilyen passzívan – állandóan megyünk, mint a mérgezett egerek – és minden utazásunk nagyon élménydús, Egyiptom abból a szempontból is különleges, hogy olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, amelyeknek még mindig a hatása alatt vagyok. Biztos, hogy egyszer visszatérünk ide és bepótolunk minden olyan kirándulást, amelyet kihagytunk akkor a piramisok földjén.