A pincefalvak romantikája - Tavaszi kirándulás Tökön
Végre itt a tavasz – a naptár szerint mindenképpen – s mivel a külföldi utazásokat és a hosszabb vakációkat jelen helyzetben mi nem vállaljuk be, marad a jó öreg #utazzitthon. A március 15-i hétvégén például a töki pincesort néztük meg és az óriások lépcsőjét.
Múlt héten megkérdeztem tőletek, miről írjak bejegyzést? Házi DIY fürdőbombáról vagy a legutóbbi kirándulásunkról. A fürdőgolyó nyert, de mivel nagyon szoros volt az állás, most elkészítettem a kirándulós beszámolót is.
Szóval mi nem vagyunk nagy kalandorok, már ami a pandémia alatti vakációzást illeti. Tavaly nyáron sem mentünk hosszabb nyaralásra, a külföldi utakat pedig elvetettük teljesen. Maradtunk itthon, ám senki ne higgye, hogy a négy fal között töltöttük a szép időt, helyette felfedeztük kicsit a belföldi kirándulóhelyeket. A télen kevésbé mozdultunk ki, az éves hévízi kiruccanásunk is elmaradt, így már meglehetősen ki voltunk éhezve új élményekre, de bevallom, én a hidegben nem igazán szeretek kirándulni. Így nagyon örültem, hogy a március 15-i hétvégén csodaszép idő köszöntött ránk, ezért megkezdhettük az idei kalandozást is.
Ősszel már ellátogattunk a pátyi pincesorra és mivel az nagyon tetszett, Gergő kinézett egy másikat a közelben, méghozzá Tökön. Én mondjuk sosem hallottam még róla, de ő váltig állította, hogy jó lesz: sétálunk a hangulatos picefaluban, majd felballagunk a szőlőhegyre, az erdőbe és megnézzük az óriások lépcsőjét. És így is lett. Budapesttől kb. 30-40 perces kocsiútra található a töki pincesor, amely pont olyan hangulatos, mint amilyen a pátyi volt. Nagyon sajnálom, hogy a járvány miatt minden zárva van és így se egy jó ebédet nem ehettünk a környéken, se egy pohár bort nem kóstolhattam meg – bár valójában nem tudom, hogy „békeidőben” van-e erre lehetőség... Mindenesetre a napsütötte kis padok a pincék előtt engem kifejezetten csábítottak - sőt nemcsak engem...
Egy ideig sétálgattunk a rusztikus házikók között, ahol egyébként már a római időkben is hagyományai voltak a szőlőkultúrának, megcsodáltuk a picék színes kapuit, az érdekes szellőzőnyílásokat, majd elindultunk a szőlőhegyre, végül bevetettük magunkat az erdőbe. Nagyon jól esett kicsit kiszabadulni a városból, hallgatni a fenyőfák susogását, leülni egy tisztásra és elnasizni a magunkkal vitt tízórait, elheverni kicsit a napon. Visszafelé útba ejtettük az óriások lépcsőjét, amelyet megmásztunk, majd jöttünk is haza, mert nyakig jártunk már a délutáni alvásidőben.
Azt mondhatom, szuper kis délelőttöt töltöttünk Tökön, így aki egy félnapos, Budapest-közeli kirándulásra vágyna - akár gyerkőccel! -, annak mindenképpen ajánlom, hogy látogasson el Tökre – mi biztosan visszanézünk szüretidőben, hátha akkor egy korty bor is jut nekem a csodás őszi napsütésben.
