Esztergomi kirándulás

Májusi eső aranyat ér – szokták mondani, én mégis úgy érzem, hogy az idei május kissé túllőtt a célon. Nem elég, hogy rengetegszer esett, de még a kabátokat sem tehettük el, mert egyik napról a másikra 10-15 fokot is zuhant a hőmérséklet, s így a pólós idő hipp-hopp kabátos zimankóvá változott. Talán ennek is köszönhető, hogy ebben a hónapban nem rólunk lehetett volna mintázni a kirándulások szobrát. Persze azért azt sem mondanám, hogy nem mentünk sehova, mert Dávidot minden nap le kell rendesen mozgatni, de inkább a környéken sétáltunk, ha épp felszakadozott a felhőzet. Az egyik hétvégén azonban megelégeltük a helyzetet és elhatároztuk, ellátgatunk Esztergomba.

Nem is tudom, mikor jártam itt utoljára, talán zsenge gyermekkoromban, ami azért nem ma volt, így komolyan rácsodálkoztam a városra. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én imádok a kis családommal kóricálni mindenfele, felfedezni egy–egy kirándulóhelyet vagy várost, még akkor is, ha a nyugodt szemlélődés vagy fotózás a gyermekünk mellett nem éppen egyszerű feladat. Állandóan lesben kell állni, a fél szemünket rajta tartani, miközben azért igyekszünk megélni, átélni a pillanat varázsát és megörökíteni a dolgokat.

Itt például szerettem volna egy szuper fotót a bazilika csodás, türkiz ajtajával, de közben Dávid vadul kergetőzött két másik gyerekkel, így kénytelen voltam a pózolás helyett aggodalmas tekintettel azt figyelni, mikor vágódik el a csemetém a nagy viháncolásban és üti meg magát a legkülönfélébb helyeken.

Sebaj, ez is a kisgyerekes lét varázsához tartozik, ahogyan az is, hogy képtelenség egy normális, közös fényképet készíteni, amúgy családilag...

Ennek ellenére vagy talán éppen ezért, ez a délelőtt is fantasztikusan jól telt hármasban. Sétáltunk a macskakövön, szemügyre vettük a hatalmas harangokat a várban, csak azért is készült néhány kép a bazilika előtt rólunk, sőt még gyertyát is gyújtottunk odabent. Dávidot egyébként évek óta lenyűgözik a templomok, valami ellenállhatatlan vonzalmat érez irántuk, ezt először a horvátországi nyaralásunkkor vettem észre, de az imádata azóta is tart.

A kis túránkat egy ebéddel koronáztuk meg, majd egy fagyizással zártuk, mielőtt beszálltunk volna a kocsiba... éppen akkor, amikor – az elmúlt hetek jó szokása szerint - ismét eleredt az eső. Dávid hazafelé jót aludt hazafele, mi pedig megelégedéssel nyugtáztuk, hogy Esztergom is remek célpont egy félnapos családi kiránduláshoz.