Ezeket a látnivalókat se hagyd ki Cipruson: Limassol, Afrodité sziklája és a Régészeti Park

A Cipruson töltött vakációnk annyira tartalmasra és mozgalmasra sikeredett, hogy ha egyetlen bejegyzésben szerettem volna mindent belesűríteni, akkor egy Háború és béke hosszúságú írás kerekedett volna belőle. Ezért inkább úgy döntöttem, témákra szedem a kirándulásainkat, így az első bejegyzésben az áltaunk felfedezett öt strandot mutattam be (valamint a kisgyerekes utazásról is írtam itt), a másodikban a Páfosz környéki kirándulási célpontokat vettem górcső alá, a harmadikban a Tróodosz-hegység, a kis falvak és a gyönyörű kolostorok kerültek terítékre, a mostani pedig Limassolról, Afrodité sziklájáról és a Régészeti Parkról fog szólni.

A Kuba hangulatú Limassol

A limassoli kiruccanásunk nagyjából egyetlen hajszálon függött, ugyanis annyi rosszat olvastunk a városról, hogy kis híján ki is iktattuk a megnézendő dolgok listájáról. Mik voltak ezek a rossz dolgok? Nos, több utazó is úgy vélte, hogy Limassol unalmas, jellegtelen, kaotikus, rendezetlen, piszkos és hogy a gyönyörű kikötőt leszámítva semmi, de semmi látnivaló nincs a városban. Még az a szerencse, hogy elég önfejűek vagyunk és negatív kritika ide vagy oda, sok esetben inkább a saját megérzéseinkre hallgatunk. Így történ ez egyébként akkor is, amikor a Tróodosz-hegységben jártunk és ebédelni szerettünk volna, de az általunk kiszemelt hely csak közepes értékelést kapott a Google rendszerében. Bár általában hiszünk a közösségi véleménynek, kockázatot vállaltunk – és milyen jól tettük, ugyanis egy remek ebédet ettünk egy remek helyen, remek kiszolgálás mellett. Valahogy Limassollal is így voltunk és hiába olvastunk több elmarasztaló leírást, úgy döntöttünk, mégis látnunk kell, ha másért nem, akkor a mindenki által dicsért Marina miatt.

Mivel fogalmunk sem volt arról, hogy mi vár ránk, így a limassoli túrát egy kikötői sétával kezdtük és bevallom, ha csak ennyi látnivaló lett volna itt, szerintem már akkor is megérte volna. A Marina gyönyörűen gondozott, luxusérzetű és nyoma sincs annak a lehangoló gondozatlanságnak, ami Ciprus több részét sok esetben jellemzi sajnos. Nekem kicsit Tivat jutott róla eszembe, ahol tavaly jártunk, és amely szintén lenyűgözött, ám utóbbival ellentétben Limassol kikötőjében nem tapasztaltam azt a kissé rongyrázós attitűdöt, ami Montenegró jachtjai között tagadhatatlanul érezhető.
Ami szintén nagyon tetszett nekünk – mivel kisgyerekkel nyaraltunk -, hogy itt rövid sétatávon belül két remek játszótérbe is belebotlottunk. Ez azért nagy szó, mert egyébként Cipruson kifejezetten elhanyagolt és ingerszegény játszóterekkel találkoztunk. Miután Dávid kijátszotta magát a déli forróságban, beültünk ebédelni a kikötő egyik éttermébe, majd jöhetett is a város igazi felfedezése. És ekkor ért minket egy nagyon kellemes meglepetés, ugyanis hiába írták többen is, hogy a Marinán kívül nincs látnivaló, mi egészen másképp tapasztaltuk.

Bár sosem jártunk Kubában, mégis olyan érzésünk támadt az utcákat járva, mintha a múltat és a jelent ötvöző, ikonikus, karibi városba csöppentünk volna. Akárcsak ott, itt is egymást érték a gyarmati stílusra emlékeztető, spalettás házak, amelyek érdekes módon keveredtek a modern lakóépületekkel, üzletekkel és szállodákkal. Nagyon megkapónak találtuk a város hangulatát, ahogyan az egészet körbelengte a múlt és a jelen. Egyszerre láthattuk a régvolt eleganciáját, amelynek a fénye már igencsak megkopott, romossá vált és a lepukkant modern kort a falakra festett graffitikkal. Elhiszem, hogy mindezt valaki lehangolónak tarthatja, mi azonban imádtuk. Lenyűgözött minket ez a sokszínűség és eklektika.

Természetesen, ha már múlt, akkor a felfedezőtúránk során nem hagyhattuk ki Limassol lovagvárát sem. Az egykori erődítmény állítólag ott áll, ahol valaha Oroszlánszívű Richárd feleségül vette a kedvesét. Most az épület középkori múzeumként üzemel és amikor beléptünk a kapuján, még nem is sejtettük, hogy Dávid mennyire imádni fogja ezt az erődöt. Márpedig így volt! Nem győzött teremről teremre, emeletről emeletre sietni és mindenhova benézni.

Ezen felbuzdulva, visszafele a Kolossi várat is útba ejtettük, s bár ez sokkal kevésbé volt látványos - míg a limassoli erőd sokkal inkább múzeum jellegű volt, tele kiállítási tárgyakkal, addig a Kolossi vár inkább csak megmutatta, hol éltek anno a ciprusi lovagok - Dávid itt is élvezettel szaladgált a termekben.

Afrodité sziklája

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy útban Limassol felé megálltunk egy helyen, méghozzá a szintén ikonikus látványosságnak számító Afrodité sziklája mellett. Ez a partszakasz nagyon kedvelt a turisták körében, mi is belefutottunk egy busznyi nyaralóba, akik bőszen rohangáltak a parton, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is. De miért is nevezetes ez a partszakasz? Nos, a legenda szerint itt emelkedett ki a habok közül a szépség és a szerelem istennője, s ha ez még nem lenne elég, akkor egy olyan mendemonda is járja, hogy ha egy szerelmespár háromszor körbe ússza a sziklát, akkor örökké együtt maradnak. Miután a turistadömping elvonult, mi is megcsodáltuk a sziklát valamint a tengert, sőt még a lábunkat is belelógattuk kicsit a vízbe – én mondjuk cipőstől kaptam el egy hullámot.

A parkolóban egyébként áll egy büfé, innen, az út alatt vezető, keskeny alagúton keresztül lehet kijutni a partra, ahol akár strandolni is tud, aki akar. Mi ez utóbit kihagytuk, mert szerintünk ennél sokkal jobb és szebb strandokkal büszkélkedhet Ciprus, ám megnézni azért mindenképp érdemes.

Régészeti Park

Az utolsó napon már nem mentünk messzire, inkább délelőtt strandoltunk, délután pedig Páfoszon belül néztük meg a Régészei Parkot, majd az óvárost. Előbbi igazán lenyűgöző, bár tény, hogy a tűző napon sétálgatni a történelmi emlékek között eléggé megterhelő. Mi késő délutánra iktattuk be a programot, ám még így is elkélt a fényvédő, sapka, víz. Arra érdemes készülni, hogy a parkban alig található árnyék, így vagy kora reggel vagy késő délután menjünk, délután viszont már a hivatalos zárás előtt 1 órával elkezdik az épületeket becsukni, szóval túl későn sem jó érkezni.
Mi nagyjából a hivatalos látogatási idő utolsó két órájában toppantunk be, ám igencsak szednünk kellett a lábunkat, hogy legalább nagyjából körbe tudjuk járni a parkot. Először természetesen megcsodáltuk az itt található mozaikokat, majd megnéztük a világítótornyot, de érdemes a part melletti úton (régi városfal) is végigsétálni – ez utóbbin nem is nagyon találkoztunk más turistákkal. Az odeonban viszont kissé csalódtam, mert sokkal nagyobbnak gondoltam, de hát ez már ugye az én problémám…

Ahogyan jöttünk-mentünk a romok között, elképzeltem, milyen lehetett a hely egykoron, hogyan élhettek itt az emberek. Már-már lenyűgözött a tudat, hogy azokon az utakon, ahol most mi is lépkedtünk, évszázadokkal ezelőtt is emberek jártak már, a világörökség részét képző mozaikok pedig valaha otthonokat díszítették. Bármikor hasonló helyen járok – például Egyiptomban, a piramisoknál is -, mindig ezt érzem. Ilyenkor, mintha része lennék a múltnak. Nem csoda, hogy gyerekként régész szerettem volna lenni.

Páfosz óvárosa

Ezen az estén még ellátogattunk Páfosz óvárosába is, de valójában azon kívül, hogy egy csomó bezárt étterembe botlottunk, valamint állandóan azt kérdezgettük magunktól, hogy hol vannak az emberek? ezzel kapcsolatban nem sok említésre méltó dologról számolhatok be. Igaz Ciprusi mércével, mi még az előszezonban voltunk, ám azt éreztük, hogy nagyon megsínylette ez a régió is a covid-időszakot. Valójában csak sétáltunk egy kicsit a már-már kihalt utcákon, megvacsoráztunk, majd egy jó 40 perces gyaloglás következett a szálásunkig.

Mindent összevetve a ciprusi nyaralásunk remekül sikerült. Így másfél hónap távlatából is úgy gondolom, nagyon jó döntés volt ez a hirtelen jött nyaralás, és hogy Ciprust bártan lehet ajánlani bárkinek: pároknak, baráti társaságoknak vagy éppen családoknak, hiszen annyira sokszínű, hogy biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a szigeten azt a régiót és azt a nyaralási formát, ami igazán feltölti.