Kirándulási ötletek Cipruson: Afrodité fürdője, tengeri barlangok és egy apokaliptikus hajóroncs

Először is leszögezném, hogy sosem gondoltam volna, hogy egy tíznapos nyaralásra valaha egy apró kabinbőrönddel fogok utazni. De – dobpergés! – Ciprusnak így vágtam neki. Illetve nem egészen, mert Dávid miatt priority jegyet kellett váltanunk, amihez két kézipoggyász tartozik: egy 40 x 20 x 25 cm-es és egy 55 x 40 x 20 cm-es. Utóbbi egy picike bőrönd, előbbi pedig egy shopper válltáska vagy hátizsák méretű, szóval azért nem nagyon voltunk eleresztve pakolásügyileg. Szerencsére azonban a 40 fokban mi kellhet az embernek? Néhány nadrág, szoknya, felső, fürdőruha, egy-két cipő. A fiúknak még ennyi se, úgyhogy simán megugrottuk az akadályt és végül gond nélkül bepakoltunk.

A csomagolással tehát nem volt probléma, Dávid első repülőútja azonban kicsit nehezebbre sikerült, mint vártam, bár azért vészesnek sem mondanám. Erről az előző bejegyzésben többet is írtam, ahogyan arról is, hogy mi egy 2 háló+ nappalis apartmant választottunk szállásnak – itt kényelmesen elfértünk. Az első néhány napon strandoltunk és akklimatizálódtunk, majd jött a nagy bevállalás és béreltünk egy autót, hogy bejárhassuk a szigetet. Miért mondom, hogy az autóbérlés nagy bevállalás? Mert Cipruson a kormány jobb oldalon van és az egész közlekedés fordított, ilyen körülmények között pedig még sosem vezetett Gergő. Szerencsére hamar ráállt az agya, így azt javasoljuk, hogy aki magabiztosan vezet itthon, az nyugodtan béreljen kocsit Cipruson, mert nem lesz semmi baj, viszont sok kirándulási célpont csak így közelíthető meg.

Afrodité fürdője

Szárnypróbálgatásnak viszonyleg közeli kirándulási célokat néztünk ki, hogy Gergő megszokja az automata váltós, fordított vezetést. Először az Akamas-félszigetre kocsikáztunk ki, itt található ugyanis a kihagyhatatlan látványosság, az Afrodité avagy Aphrodité fürdője néven ismert kis oázis.
Az istennő a legenda szerint épp a sziklákkal körülvett, árnyékos medencében hűsölt, amikor megpillantotta őt Adonisz, akinek a szívét szemvillanás alatt átjárta a szerelem. A mese nem túl hosszú és nem túl izgalmas, a kirándulás azonban tényleg kihagyhatatlan, nem csupán a kis vízzel teli medence miatt, de azért is, mert egy botanikus kerten át vezet az út a látványosságig.

Mi 11 felé értünk a parkolóba, tehát rekkenő forróság fogadott minket, így a séta előtt ettünk egy fagyit, majd elindultunk a botanikus kert kis ösvényein. Nem mondom, hogy nem volt melegünk, így amit nagyon ajánlok (egyébként minden kiránduláshoz), hogy vigyetek magatokkal vizet és bőven használjatok fényvédőt is. Afrodité fürdőjéig egyébként nem kell sokat túrázni, bár ugye attól is függ, hogy csalinkáztok-e a kertben vagy egyenesen az oázishoz mentek. A fákkal körülvett forrásnál szerintem 100%-os a páratartalom, rólunk patakokban ömlött a víz, amíg csináltunk néhány képet, de ezt leszámítva nagyon kellemes, békés, megkapó hely… szinte láttam magam előtt, ahogyan itt pancsol a meztelen istennő. Fontos tudni, hogy a forrás vize nem iható, de arra tökéletesen jó, hogy megmossuk a kezünket, karunkat, arcunkat és így felfrissüljünk kicsit.

Mi innét egyébként még bevállaltunk egy 20 perces sétát felfelé a hegyen, de rá kellett jönnünk, hogy ez most, a déli forróságban mission impossible, ezét egy idő után visszafordultunk, ám így is megtapasztalhattuk, milyen csodás kilátás nyílik a tengerre innen.

Tengeri barlangok

Afrodité fürdője után úgy terveztük, hogy megnézzük a közelben található tengeri barlangokat, amelyekről azt olvastuk, hogy lenyűgözőek. Mivel a botanikus kerttől a barlangokig tartó autóút pont Dávid alvásidejére esett, nem nagyon csodálkoztam, amikor hátra pillantva azt láttam, hogy csemeténk elszundított. Igaz, a legritkább esetekben – értsd, szinte soha! – nem alszik el magától a kocsiban, azért a ciprusi kirándulásaink eléggé kifárasztották, aminek köszönhetően később is előfordult ez a ritka jelenség :D
Még javában szunyókált Dávid, amikor a barlangokhoz értünk, s mivel itt nem terveztünk sokáig maradni, ezért leparkoltunk és csak mi néztük meg a látványosságot.
(Mielőtt bárki felhördülne, hogy nem szabad az alvó gyereket a kocsiban hagyni, leírom, direkt úgy parkoltunk, hogy a kocsi konkrétan 5 lépésre volt a helytől, ahonnét bámészkodtunk és a képeket készítettük, az ajtót ráadásul nyitva is hagytuk, hogy halljuk, ha megébred és még a klíma is ment.)

Igazából szerintem 10 percig sem időztünk itt, mert bár valóban gyönyörű volt a kilátás a barlangokra, néhány fotónál többet nem lehetett csinálni. Persze akadtak, akik lementek az útról a partra és megmártóztak a tengerben, sőt kiúsztak a barlangokhoz, de ugye ez nálunk eredetileg sem volt tervbe véve, így meg, hogy Dávid szunyókált még annyira sem. A lényeg, hogy tényleg csodásak ezek a barlangok, érdemes megnézni őket, sőt aki úgy érzi és jó úszó, az belülről is megcsodálhatja ezeket a fantasztikus természeti képződményeket.

Apokaliptikus hajóroncs

Ezen a napon utolsó úti célunknak az EDRO III. hajóroncs megtekintését tűztük ki, amely októberben lesz tizedik éve, hogy zátonyra futott és azóta is a part közelében vesztegel, remek fotótémát szolgáltatva a turistáknak. Engem igazából ez a látványosság nem annyira mozgatott meg, de Gergő teljesen be volt sózva, ezért természetesen ezt is útba ejtettük. Dávid persze nem akart felébredni, mire odaértünk, így mivel itt távolabb kellett letenni a kocsit, ezért nem tudtuk az eljátszani, mint a barlangoknál, hanem fel kellett keltenünk – egyébként is későre járt, ilyenkor már nem szoktuk hagyni aludni, mert akkor este buli van. Szóval felsimogattuk az álomból a család legkisebb tagját, majd ölbe cipeltük a hajóroncsig. Még a kis alvós állatkái is jöttek vele, ők is megnézték az izgi, megfeneklett kincseshajót – ahogyan Dávidnak beharangoztuk. Nagyon érdekes, már-már apokaliptikus látványt nyújtott a rozsdás, majdnem teljesen a parnál veszteglő roncs. Épp néhány fiatal ugrált be a vízbe mellette, majd megpróbáltak felmászni rá. Hát, nekem ez elég meredeknek tűnt. Lőttünk néhány képet és eljöttünk, főleg mivel mindkettőnk telefonja már majdnem lemerült és tartottunk attól, hogy nem találunk majd vissza az apartmanunkhoz.

Ezzel le is zárult az első kirándulós napunk, amelyet ezután két másik követett. Ha érdekel, hogy milyen volt a Tróodosz-hegység és mit érdemes megnézni távol a tengerparttól, akkor olvasd el majd az arról szóló bejegyzést is.