Kirándulások belföldön – Mogyoróhegyi és Királyréti Tanösvény

Nagyon szeretek utazni. Ez az, ami kizökkent a mindennapok monotonitásából, s úgy feltölt, mint szinte semmi más. Imádok új országokat, tájakat felfedezni, új kultúrákkal megismerkedni, ám tavasszal már tudtam, hogy a 2020-as nyáron ez az élmény elmarad. Azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy belföldön sem megyünk majd klasszikus nyaralásra. Pedig így alakult, és egy 3 napos kettesben töltött wellness hétvége lett a leghosszabbi kiruccanásunk idén. Nem mondom azért, hogy unatkoztunk a nyáron, mert így is sok helyen jártunk, ezek azonban inkább egynapos kirándulások voltak, mintsem nyaralások a szó általános értelmében. Korábban már készítettem egy bejegyzést, ahol elmeséltem, mit csináltunk a szabadságunk idején, most pedig 2 Budapest környéki tanösvényről szeretnék írni nektek, amelyeket érdemes meglátogatni, ha nem tudjátok, hogy az egyik hétvégén mi legyen a program.

Visegrád - Mogyoróhegyi Tanösvény

Mi jut elsők között az ember eszébe, ha Budapest környékén szeretne egyet kirándulni? Hát, a top 5-ben biztosan benne lesz Visegrád, s mi sem gondolkodunk másképp, mint az átlag, így amikor azon kezdtünk tanakodni, hogy hova menjünk családilag az egyik hétvégén, azonnal Visegrád ugrott be nekünk is. Kapcsolatunk hajnalán volt már egy visegrádi túránk Gergővel: akkor egy dunai hajókázással indult a túra, majd felkaptattunk a Fellegvárba. Mivel azonban most a nyár legmelegebb napjait éltük, ráadásul Dáviddal mentünk, úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a leginkább megszokott és valószínűleg a legzsúfoltabb visegrádi célpontot, a várat, s inkább egy kevésbé frekventált kirándulási útvonalat keresünk. Így találtunk rá a Mogyoróhegyi Természetismereti Tanösvényre. A Pilisi Parkerdőbe végigfutó túrára a Kajla programban leltünk rá, amelyre még tavaly az unokahúgunk hívta fel a figyelmünket, Gergő azóta is szívesen keresgél ott kirándulási lehetőségeket, főképp ha Dáviddal megyünk.

A weboldalon megnéztük a Mogyoróhegyi Tanösvényhez tartozó adatokat, amely szerint a kirándulás 1 km hosszú, 10 állomást foglal magában és gyerekek tekintetében 5-10 éveseknek ajánlott. Mivel Dávid nagyon mozgékony és imád túrázni, így nem volt kétségünk afelől, hogy bírni fogja 3 évesen is a tempót, s nem is tévedtünk. Az ajánlást követve elsőnek megnéztük a Vadasparkot, majd a Kaszálón és a Székelykapun át bevetettük magunkat az erdőbe. Mivel pont tízórai idején indultunk neki a kirándulásnak, így az Erdészek Barátság Parkjában megálltunk és a magunkkal hozott nasikból csaptunk egy rögtönzött pikniket.

Dávid futóbringával jött, így persze tőlünk zengett az erdő, mert nem győztük az előreszáguldó „vad motoros” után kurjongatni, hogy „Lassíts! Állj! Várj meg!” Még szerencse, hogy rajtunk kívül csak elvétve találkoztunk más turistákkal, így maximum az erdei állatokat zavarhatta a kiáltozásunk. Nem tudom egyébként, hogy hol tértünk le a tanösvényről, egy biztos, hogy az első 4 stáció után már önállósítottuk magunkat és a Boglárka-forrás helyett a Mátyás-forrásnál kötöttünk ki, ahol majdnem megettek minket a szúnyogok, viszont igazi forrásvizet ihattunk, ami nagyon tetszett Dávidnak. A Panoráma állomást úgy gondolom megtaláltuk, mert csodás kilátás nyílt a Dunára az út egy szakaszán, ahol természetesen szerettünk volna készíteni pár fotót, ám ez volt az a pillanat, amely szerintem minden szülő rémálma...

Dávid ugyanis belelépett egy gödörbe és olyan szerencsétlenül ért földet, hogy felrepedt a szája. Persze, amikor megláttam, hogy elesett és dől a szájából a vér, még nem tudtuk, hogy mije sérült meg, csak rohantunk és néztük, hogy megvan-e minden foga, hol a seb, majd láttuk, hogy a szája belsejében egy hatalmas vágásból ömlik a vér. Mindezt távol mindentől, a senki földjén, ahol teljesen magunkra voltunk utalva. Még az a szerencse, hogy – így utólag már könnyen mondom – nagyobb volt az ijedelem, mint a baj, de akkor leírhatatlan érzések kavarogtak bennem. S így utólag is borzalmas belegondolni, hogy ha komolyabb sérülést szenved, akkor mit tudtunk volna tenni, ott az erdő közepén. Miután egy csomag zsebkendővel elállítottuk a vérzést, indultunk is vissza a kocsihoz, de legalább 1 órás út állt még előttünk a parkolóig, így mire a felét megtettük, Dávid már túl is lendült a balesetén és úgy bringázott tovább – feldagadt szájjal – mintha mi sem történt volna. Mi meg csak hüledeztünk, de végül úgy döntöttünk, hogy mégsem megyünk haza, hanem akkor folytatjuk a kirándulást. Így sikerült eljutnunk még a Völgyhídhoz, a Nádas-tóhoz és az Erdei táborhoz is.

Bevallom, hogy a baleset után én már kevésbé tudtam a pillanatot megélni, mert az zakatolt a fejemben, hogy mit kellett volna másképp csinálni, hogy ez ne történjen meg. Ennek ellenére a Mogyoróhegyi Tanösvény egy remek kirándulóhely, ahol van erdő, mező, kilátás, forrás, tó, úgyhogy igazán változatos és mind kettesben, mind gyerekekkel teljesen vállalható program. Mint olvastátok, Dávidnak például annyira tetszett, hogy a baleset utáni ijedelmet kiheverve haza sem akart menni.

Királyréti tanösvény

A másik tanösvény, amelyet ezen a nyáron felfedeztünk a Börzsöny egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, Királyrét. Mi autóval érkeztünk és úgy időzítettük az utazást, hogy a nagyjából 1 órás kocsikázás pont Dávid alvásidejére essen, így nem kellett kihagyni a déli pihenőt – ami lássuk be, hogy egy háromévesnél még a nap egyik sarkpontja. Egyébként érdemes Kismarostól indítani a túrát, onnan ugyanis kisvasúttal lehet átzötyögni Királyrétre, ami már önmagában is jó móka, ám mivel a mi kirándulási időszakunkban pont nem működött az erdei vasút, így nálunk ez nem is volt sajnos opció.

Királyrét központjában parkoltunk tehát le miután Dávid felébredt, s mivel nem ebédeltünk indulás előtt, így az egyik étterembe vezetett az első utunk, ahol nagy meglepetésünkre szombaton nem lehetett az étlap kínálatából választani, csak azt kérhettük, amit a svédasztalon láttunk. Igaz, hogy nem gasztronómiai túrára éreztünk, ez azonban kissé meglepett minket, ám gyorsan túllendültünk az első döbbeneten, majd kértünk 1 húslevest, 2 babgulyást és 2 somlói galuskát. Az ebédet 3 limonádéval öblítettük le, majd miután a kellő energiát ebéd formájában magunkhoz vettük, elindultunk, hogy felfedezzük a tanösvényt.

Nos, jelentem, a tanösvény teljes felfedezése nem sikerült. Nem azért, mert túl hosszú vagy túl nehéz lett volna a túra, ugyanis összesen 3 kilométernek és könnyen járhatónak jelölték, mi azonban – mint később kiderült – már az első állomást követően letértünk a kijelölt útvonalról, így igazából össze-vissza keringtünk az erdőben, néha rátalálva az ösvény egy-egy stációjára. Ezért nem is meglepő, hogy bizonyos idő elteltével feladtuk, hogy a számozott táblákat keresgéljük és inkább mentünk a fejünk és a turistajelzések után. Annak ellenére azonban, hogy nem követtük a kijelölt utat, megtaláltuk a Bajdázó-tavat, ahol kavicsokat dobáltunk, halakat és mocsári teknősöket lestünk, ráleltünk a Petőfi-forrásra és Gergő Dáviddal patakozott is, azaz kövekből gátat építettek a csörgedező, jéghideg vízben.

A királyréti horgásztónál piknikeztünk egyet, majd felfedeztünk egy elhagyott kunyhót, végül pedig az egész sétát megkoronáztuk egy kis erdei játszóterezéssel. Visszafele megálltunk egy háznál, amely valamiféle panzió lehetett, de lélek sem járt a környékén, holott tele volt az udvara gyerekbiciklikkel, a kifeszített szárítóköteleken pedig törölközők himbálóztak... Mindez szürreális, sőt már-már kissé rémisztő hangulattal bírt az erdő közepén, így gyorsan odébb is álltunk. Már kezdett lebukni a Nap, mire a kocsihoz visszaértünk, ám a hazaúton megálltunk még Verőcénél, hogy strandoljunk és hekkezzünk egyet... Szóval bár a tanösvényt nem sikerült bejárnunk Királyréten, mégis egy remek, félnapos programot tudhattunk magunk mögött, amely után egyikünket sem kellett altatni az este.