Kirándulások Mór környékén

Itt és Mór (by Miklós Csabi)

Az utunk pedig ismét Mórra vezetett, méghozzá egy barátunk, Miklós Csabi születésnapjának megünneplése miatt. Aki olvassa a blogomat, az már tudja, hogy Mórra nem most látogattunk először, de nem is másodjára. Legutóbb decemberben jártunk itt a barátainkkal, előtte pedig... hát jó párszor már, leginkább a barátnőimmel. Mert Mór, az Mór. Csabi pedig számomra egyenlő Mórral és azokkal a bizonyos régi időkkel. (mert mindenkinél van egy ilyen bizonyos „régi idők”)

Egy szó, mint száz, szülinapozni gyűltünk össze a borospince vendégmarasztaló falai között, s ahogyan az egy jó szülinapnál lenni szokott, ettünk, ittunk, mulattunk. Akadt itt faszénen készült pizza majszolása, bórkóstolás, új és régi borospincében történő barangolás, tortázás, táncolás, nevetés...

Másnaposok

Másnap szerencsére nem kólintott fejbe minket a macskajaj, így a reggelit és a közös kávézást, búcsúzást követően már azon járt az eszünk, hogyan hozhatnánk ki a hazavezető útból a maximumot, mielőtt visszacsöppenünk a hétköznapok mókuskerekébe. Így Gergő felcsapta a telefont és kikutatta, merre induljunk. Első megálló: Csákberény...

1. Csákberény és a metrókocsi

Mit keres Csákberényben a metró? Nem, ez nem a 4-es járat és nem is valami új projekt, bár az is lehetne, mert még a város lakói sem tudják, hogy eredetileg miért és ki hozatta oda a kiszuperált orosz vagont. Egyszer csak ott állt és kész... Néhány éve azonban úgy alakult, hogy műalkotás lett belőle és ünnepélyes keretek között fel is avatták, így vált a „senki sem tud semmiről” metrókocsiból városi szobor, installáció. Ezt pedig nekünk is látni kellett, hiszen annyira szürreális az egész, hogy nem hagyhattuk ki.
(A metrókocsi díjmentesen látogatható.)

2. Esterházy-kastély

A következő utunk az Esterházy-kastélyhoz vezetett Csákváron. Imádjuk a régi korokat idéző hatalmas, impozáns épületeket - Keszthelyen is minden évben elsétálunk a Festetics-kastélyhoz. Most sem akartuk kihagyni ezt az élményt, de bevallom kissé csalódtunk, ugyanis a gyönyörű létesítmény ma kórházként működik. Ez nem csak azért szomorított el, mert nem mehettünk a kapun belülre, de egyszerűen az sem fér a fejembe, hogyan lesz egy régi kastélyból ma is működő kórház? Mert rendben, ha a második világháború alatt például kórházzá alakítják a nagyobb épületeket, na de hogy a 21. században miképp működhet még mindig, az számomra rejtély. Két okból is érthetetlen. Az egyik, hogy ezzel tönkretesznek egy csodás történelmi emléket, másrészt pedig nem tudom elhinni, hogy egy 18-19. században épült kastély ki tudná szolgálni a modern orvostudomány és betegellátás igényeit, ha pedig mégis, akkor ahhoz olyan átalakításokra lehetett szükség, amelyek komoly károkat okoztak a műemlékben. Most, hogy kidohogtam magam kicsit, azért azt mondom, hogy egy sétát megér a kastély és a parkja, sőt állítólag látogatási időben a kapun is beengednek. Mi mondjuk nem jutottunk be...
(A kastélypark díjmenetesen látogatható.)

3. Publo – ha egy jó somlóira vágysz

A kastélyparkban tett rövidke séta után úgy éreztük, szükségünk van egy kis feltöltődésre, így kerestünk egy éttermet. A Publo néhány percre található a kórháztól, s bár első ránézésre nem biztos, hogy betértünk volna, a neten nagyon jó értékeléseket olvastunk róla, így mégis bizalmat szavaztunk neki, főleg, mert csak egy levest terveztünk enni. A hely nagyon hangulatos, szép kis télikerttel, hatalmas pizzasütő kemencével, gyereksarokkal, és ha jól láttuk, kinti asztalokkal és zöld területtel, bár utóbbira nem vennék mérget. A kiszolgálást első osztályúnak mondhatjuk, mert a pincérek nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, akkor is, amikor csak egy-egy levest rendeltünk. Ahogy várakoztunk, sorra vitték el mellettünk a jobbnál jobb ételeket és egy pillanatra el is gondolkodtunk rajta, hogy kérjünk-e másodikat. Ám mivel cseppet sem voltunk éhesek, így abban maradtunk, hogy maximum egy desszertet elfelezünk. A leves után ki is választottuk a somlóit, amiből bár csak egyet rendeltünk, véletlenül kettőt hoztak, viszont olyan étvágygerjesztő volt, hogy bevállaltuk mindkettőt. El is pusztítottuk mindet az utolsó falatig és állíthatom, hogy az egyik legjobb somlóit szolgálták fel, amit valaha ettem (Gergőnél plusz pont volt, hogy nem tartalmazott mazsolát!). A számlán pedig annak ellenére, hogy végül két desszertet fogyasztottunk, csak egy adag szerepelt és hiába akartuk kifizetni mindkettőt, a pincér ragaszkodott hozzá, hogy ő rontotta el a rendelést, így a második adag ajándék. Ilyennel sem találkozni gyakran – szerintem -, úgyhogy a Publo Étteremet is szívből ajánlom, akárcsak a székesfehérvári Beat-et.

4. Csákvári lőportorony

Úgy tűnik, hogy errefelé sok a rejtély. Ahogyan a földből előtörő metrókocsiról sem tudnak semmit a helyiek, úgy a csákvári lőportorony keletkezéséről és valódi funkciójáról sincsenek pontos információk. Egyes feltételezések szerint csősztorony volt, mások szerint vadászles, de akár puskaport is tárolhattak benne, innen kapta a ma használatos nevét is. Nagyon romantikus kis építmény, mondhatni a semmi közepén, hangulatos képek készítésére kiváló.
(A lőportorony díjmentesen látogatható)

5. Gánti bauxitbánya

A hazafele tartó út legutolsó állomásaként a Gánton található bauxitbányánál álltunk meg. Nem igazán lelkesedtem érte, amikor Gergő felvetette a lehetőségét, de milyen jó, hogy végül nem emeletem szót ellene, mert egy remek kis program kerekedett a „bányalátogatásból”! Én azt hittem, hogy majd a föld alá megyünk és sötét alagutakban mászkálunk, ennek ellenére a valóságban a látnivalók nagyobb része a felszínen található és nagyjából 1.5 órában körüljárható. A tanösvényen végigsétálva, a kihelyezett táblák segítségével megismerhettük a bauxit keletkezésének és bányászatának történetét, miközben olyan érzésünk támadt, hogy a Marson járunk. A csodálatosan szép vörös táj kövei, sziklái, szakadékai mintha nem is evilágiak lettek volna, konkrétan beszippantott és magával ragadott minket a látvány, főleg így, hogy alig járt valaki rajtunk kívül a környéken. Nem tudom, hogy azért lézengtünk nagyjából 10-en az egész területen, mert ez még Magyarország felfedezetlen kincsei – és fotótémái - közé tartozik vagy csupán azért, mert szerencsés időben érkeztünk... Mindegy is, a lényeg, hogy mi teljesen át tudtunk szellemülni és nagyon tetszett mindkettőnknek ez a mesebeli vidéken tett séta. S, hogy az igazi bányászérzést is megtapasztaljuk a földbe vájt múzeumba is bekukkantottunk.
(Belépő: 900 Ft/fő – felnőtteknek)

Mórról hazafelé tartva tehát ezeket a látnivalókat néztük most meg és állíthatom, hogy igazán változatos és tartalmas félnapos kirándulásban lehetett részünk, amit mindenkinek ajánlok, akinek erre visz az útja. Kicsit sajnáltuk, hogy Dávid pont nem volt velünk, mert ő is élvezte volna ezeket a látványosságokat, igaz akkor nekünk biztosan kevésbé lett volna pihentető a program.

Amit még semmiképpen ne hagyjatok ki, ha Mór környékén jártok, az a csókakői vár - mi azt múltkor már megnéztük, írtam is róla, azért nem szerepel itt - és persze, ha tudtok maradni egy éjszakát, akkor a borospincék meglátogatása, mert azok is nagyon hangulatosak. Mint említettem, mi Miklós Csabihoz érkeztünk, ám mivel a pezsgőteraszra nem tudtunk felmenni az esős idő miatt, biztosan jövünk még, hogy ott is összekoccinthassuk majd a poharunkat egy verőfényes, meleg nyári estén.