Látnivalók Pannonhalmán – remek nyár végi, őszi program a kirándulás szerelmeseinek

A nyárivégi kirándulós-nyaralós túránkat Győrben kezdtük, itt foglaltunk egy éjszakára szállást, majd innen mentünk át Sopronba két éjszakára, ahonnan meg sem álltunk Ausztriáig. Mivel ebben a hat napban rengeteg helyen jártunk, megint azt a taktikát választom, hogy szétszedem állomásokra a vakációnkat, különben sosem érek a beszámoló végére.

Pannonhalmi látnivalók

Szóval Győrrel kezdtük a kis kiruccanásunkat. Mi ugyan már jártunk itt tavaly Gergővel kettesben, de Dávidnak valamiért teljesen beakadt ez a város, és bármikor kérdeztük tőle, hogy hova menne szívesen, azonnal rávágta, hogy Győrbe. Igazából, emiatt is iktattuk be ezt a megállót, ám mielőtt még megérkeztünk volna, elkanyarodtunk Pannonhalma felé, amely mindössze félórás autóútra (21 km) fekszik tőle. Mind Gergőnek, mind nekem egyértelműnek tűnt, hogy nem hagyhatjuk ki ezt a kitérőt, egyrészt, mert tudtuk, hogy Győrben azért olyan sok látnivaló nincs, másrészt pedig, mert még egyikünk sem járt a Pannonhalmi Főapátságban… (Vagy ha jártunk is, külön-külön mondjuk az iskolával vagy gyerekként a szüleinkkel, nem emlékeztünk rá.)

A Pannonhalmi Főapátság

Így kerültünk tehát a Győr melletti Pannonhalmára. Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy nagyon szeretem a történelmi helyeket, épületeket, mert úgy érzem itt kapcsolódik össze a múlt a jelennel, ami akarva-akaratlanul is ámulattal tölt el. Nem volt ez másképpen az apátsággal sem, amely immár több mint ezer éve áll a helyén, dacolva korszakokkal, uralkodókkal és háborúkkal. Időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az épületben remekül megférnek egymás mellett a különböző építészeti stílusok, amelyek mind egy-egy korról tesznek tanúbizonyságot. Láthatunk itt románkori bazilikát, gótikus kerengőt, barokk épületrészt, klasszicista könyvtárat egyaránt, de az érdekességei közé tartozik az is, hogy a mai napig itt található Magyarország legnagyobb létszámú bencés közössége – tehát az apátság nem csupán turistalátványosság, de az eredeti funkcióját is betölti.
A Pannonhalmi Főapátság egyébként 1996 óta UNESCO világörökségi helyszín, amit teljes mértékben megétek, mert egyszerűen káprázatos!

TIPPEK: Az apátság meglátogatását érdemes a látogatóközpontban kezdeni, ahol megkaphatjuk a kellő útbaigazítást, térképet, illetve elmehetünk mosdóba is – kisgyerekkel ez nem elhanyagolható kérdés...
A felnőtt jegy 2022-ben 2.200 Ft volt, de akad családi jegy is, ami már 2 felnőtt + 1 gyerekre is érvényes (szemben sok hellyel, ahol egy gyerekre nincs kedvezmény), ez 2 felnőttnek és 1 gyereknek 4.400 Ft-ba került.
A sima belépő mellett lehet kérni tárlatvezetést is, ami szerintem sokat ad az élményhez, mi viszont az örökmozgónk miatt nem mertük bevállalni. Viszont miközben körbejártuk a monostort, többször belefutottunk a vezetett csoportba és komolyan sajnálom, hogy nem tudtunk élni ezzel a lehetőséggel, így mindenkit arra bíztatok, hogy aki ott jár, az ezt a látogatási formát válassza.
Szintén nem tudtuk most megejteni a borkóstolóval egybekötött pincelátogatást sem - igaz, ezt később máshol, más formában bepótoltuk -, de ez is egy remek program, ha gyerek nélkül vagy nagyobb gyerkőccel érkezik valaki.

A látógatóközpontból egy fémhídon juthatunk el az erdőbe, ahol különféle ösvényeken barangolhatunk, mielőtt felérünk az apátsághoz. A monostor a szokásoknak megfelelően hegyre épült – ez a föld és az ég közötti összeköttetést jelképezi -, ezért nem meglepő, hogy csodás kilátás várja itt a turistákat. A java pedig csak ezután jön.

Valójában nem is tudom, mit írjak konkrétan az apátságról, azt leszámítva, hogy tényleg káprázatos. Én már a hatalmas kapuit is imádtam, amelyeken különféle jeleneteket láthatunk, beljebb lépve pedig szerintem mindenkit magával ragad a hely. A kerengőben a színes ablakok, a bazilikában a meghittség, a kiállított kegytárgyak csillogása (amit Dávid imádott) mind hozzájárul ahhoz, hogy egy végtelenül nyugodt és múltidézős hangulat kerítsen mindenkit a hatalmába. Persze nekem legjobban a könyvtár tetszett, amely egyszerűen lélegzetelállítóan szép. Szerettem volna, ha Gergő készít rólam itt egy jó képet, de Dávid ekkorra már eléggé nyűgös volt, így ez a projekt kudarcba fulladt.
Jobbnak láttuk, ha inkább búcsút intünk az apátságnak és kissé megfuttatjuk a közeli erdőben a csemeténket.

A Boldog Mór-kilátó és a lombkorona tanösvény

Szerencsére a környéken több olyan látnivaló is akadt, ami egy ötévest jobban felcsigáz, mint az apátság, amit viszonylag gyorsan megunt. Hát, ilyen ez a kisgyerekes lét, de mi igyekszünk úgy alakítani mindig a kirándulásokat, hogy mindenkinek jó legyen kicsit – nekünk is jusson a jóból, de Dávidnak is.

Futkározós programnak egy sétaösvényt néztünk ki, amelyen a család egyik fele komótosan sétált, a másik pedig lóhalálában rohangált fel-le, a végén azonban mindannyian ugyanoda jutottunk: a lombkorona tanösvényhez, amellyel szemben a Boldog Mór-kilátó magasodott. Először a tanösvényt jártuk be, ami bevallom, az én fejemben úgy élt, mint egy hosszú és vadregényes lebegő gyalogút, a valóságban azonban csak egy rövidke, hal alakú sétány volt, amelyről viszont tagadhatatlanul szép kilátás nyílt a környező tájra. Miután ezt öt perc alatt kivégeztük, Dávid már rohant is a kilátóhoz és egy szuszra fel is mászott a legtetejére. Mi még csak félúton jártunk, amikor ő már fentről kiabált nekünk… Innen szintén megcsodáltuk a kilátást, majd visszaindultunk az autóhoz, ám mielőtt a parkolóba értünk, még kitérőt tettünk a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borterasza felé. Ez pont félúton található az apátság és a kilátó között egy kis bekötőút végén, és igazán remek lezárásnak bizonyult a pannonhalmi kirándulásunk befejezéseként. Én ittam egy pohár bort, Dávid egy szörpöt, Gergő pedig megkávézott – mivel ő vezetett.

Egy kis Győr

Nagyjából hat órára érkeztünk meg Győrbe, de természetesen ez a nap sem telhetett el játszóterezés nélkül, úgyhogy kerestünk is egyet a Duna mentén. Ott Dávid még tombolt nagyjából 1 órát, majd nekiindultunk a belvárosnak, hogy megvacsorázzunk. Már tavaly is nagyon tetszett nekünk Győr, amikor kettesben eltöltöttünk itt egy-két órát, de most a nyárestében annyira magával ragadó volt a hangulata, hogy az valami eszméletlen.

A főtéren az Apátúr Sörházra esett a választásunk, ami nagyban emlékeztetett minket a miskolci Zip’s-re, mind érzetre, mind az italok és ételek minőségét tekintve. Nagyon jót vacsoráztunk itt, közben a szomszédos étteremből áthallatszott az élőzene és az egészet amolyan mediterrán fieszta-hangulat uralta, ahogy az emberek vidáman beszélgettek, iszogattak, a gyerekek pedig boldogan játszottak, mert végre nem kellett időben lefeküdniük.

Későre járt már, mire visszaértünk a szállásunkra, ahol a gyorsított esti rutint követően úgy dőltünk mindannyian az ágyba, mintha fejbe verték volna minket.

Másnap egy fantasztikus reggeli és egy kis séta után pedig már indultunk is Sopron felé…