Mirage Hotel - kritika

Mint a Négy nap alatt öt város - 2. rész: Sárvár és Győr bejegyzésben már említettem, nagyon sok időt fordítottunk arra, hogy Sárváron egy olyan hotelt találjunk, amelyben valóban kellemesen tölthetjük a házassági évfordulónkat. Szerettük volna, ha közel van a fürdőhöz, modern, a szobája tágas, erkélyes és ahol jó a reggeli. Hosszas töprengés után végül két szállodamaradt versenyben, amelyből végül a Mirage Hotel került ki győztesen. A képek alapján a négycsillagos szálloda igazán szép volt, mind a közösségi tereket, mind a szobát illetően, ráadásul remek helyen, igazán jóra értékelt reggelivel, úgyhogy bátram le is foglaltuk, mit sem sejtve arról, hogy nem egészen azt fogjuk kapni, amit vártunk.

Kezdeném ott, hogy a szobánkkal semmi gond nem volt - talán leszámítva, hogy egy forgalmas útra nézett és így nyitott ablaknál meglehetősen zajosnak bizonyult, ám ezzel még kiegyeztünk volna, mert egyébként tágas, modern lakrész várt minket szép fürdőszobával. Tehát a képek nem hazudtak!

A gond nem ezzel kezdődött, hanem azzal, hogy amikor megérkeztünk a hotelba és becsekkoltunk volna, akkor a teljesen sötét és üres lobbiban/ étkezőben a recepciós hölgy közölte velünk, hogy egy másik épületben leszünk. Először azt hittem, azért, mert ez a részleg nem üzemel, hiszen egy lélek sem volt az étterem és kávézó részen, mi több, a villanyok is le voltak kapcsolva.

Sebaj - vontam magamban vállat - van olyan hogy egy hotel több létesítményből áll és jobb is, ha inkább ott szállásoltak el minket, ahol minden működik, hiszen azért választottunk egy négycsillagos hotelt, hogy élvezzük a szolgáltatásait – gondolok itt kávézásra, esti koktélozásra és a többi.

Így hát követtük a hölgyet, aki kisétált az utcára, majd három-négy háznyival odébb egy szintén utcafronti épülethez vezetett minket. Ez nem is lett volna gond, az viszont mr annál inkább, hogy ez az épület konkrétan még épült. Vagy szépült. A lényeg, hogy a majdani lobbiban/bárban/kávézóban - vagy nem tudom, mi lesz ott -, hatalmas fejetlenség uralkodott. Fotelek egymásra halmozva, félig letakarva hevertek az egyik oldalon, míg a másikon egy használaton kívüli, öreg masszázságy és egy félig kibelezett és lefestett – valamikor majd biztosan a dekoráció részét képező, most azonban siralmas látványú – autó árválkodott. Az épület pedig úszott a penetráns festékszagban. Ha pedig ez nem lett volna elég, a recepciós hölgy a kezünkbe nyomott egy kulcsot és közölte, hogy mivel itt nincs recepció, így az üveges utcafonti ajtót legyünk szívesek mindig bezárni magunk után, ha elmegyünk, és ha érkezünk, akkor is.

Magyarán, bár egy négycsillagos hotelbe foglaltunk szobát, egy recepció, recepciós és lobbi és bármifél szolgáltatás nélküli, félig kész, kulcsos vendégházban lettünk elszállásolva. Ennyi erővel egy apartmant vagy egy airbnb-s lakást is kivehettünk volna, hiszen semmivel sem nyújtott többet ez a szálloda így, mint az említettek. Persze reggel átcsattoghattunk a főépületbe és megehettük a reggelit, de ugyanitt tartottunk volna, ha elsétálunk egy közeli kávézóba. Annyira ledöbbentem az egészen, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak. Sőt le sem fotóztam az állapotokat, hiszen azt meg végképp nem hittem, hogy írni fogok erről...

Elfoglaltuk hát szó nélkül a szobánkat, amely bár tényleg szép volt, ám az erkély, amiért külön fizettünk, a főútra nézett – konkrétan a szemközti buszmegállóra. Amikor kiléptem rá, nagyjából öt ember bámult rám, így az is bebizonyosodott, hogy itt bizony nem fogunk este borozgatni, de ha mégis bevállaltuk volna a fülsiketítő forgalmat és a kósza tekinteteket, akkor is bajosan kivitelezhettük volna az iszogatást, mivel az erkélyen két szék árválkodott csupán, asztal sehol, tehát a poharakat és egyebeket kénytelenek lettünk volna földre tenni... Tehát ezt a tervünket is elengedtük a lobbiban való koktélozással, kávézással egyetemben. Természetesen előfordul, hogy egy szálloda erkélye az útra néz, ám ha külön díjat számol fel a hotel az ilyen szobákért, akkor bizony nem ildomos, hogy konkrétan használhatatlan legyen a plusz szolgáltatás...

Összességében azt mondhatom a sárvári Mirage Hotelről, hogy biztos vagyok benne, hogy ha egyszer elkészül a másik épülete és ott, valamint a főépületben is beüzemelik azokat a szolgáltatásokat, amelyek négycsillagossá tesznek egy szállodát – például a lobbi és a legalább 18 órán át működő recepció -, akkor nagyon szuper lesz, most azonban köszönő viszonyban sem volt még egy négycsillagos szállodával.