Nászút az istenek szigetén, Balin – 1. rész: tervezés, szervezés

Nem tudom, hogy a gondolat teremtő erejének van-e ahhoz köze, hogy ez pont így is történt vagy egyszerűen csak kemény munkával és gondos tervezéssel mi magunk valóra váltottuk a saját álmainkat, az biztos, hogy a mesés esküvőt és a csodás, egzotikus nászutat is megvalósítottuk.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy ez volt a mi első közös, igazán nagy projektünk a férjemmel, amit ketten, együtt hoztunk létre különösebb segítség nélkül. Talán azt is mondhatnám, hogy ez volt a mi nagy főpróbánk, hogy képesek vagyunk-e egy kollektív célért keményen és kitartóan küzdeni, fel tudjuk-e osztani a szerepeket és össze tudjuk-e hangolni az akaratunkat. Igaz a házasság előtt már 4 éve együtt éltünk, de valódi megmérettetés még nem állt mögöttünk. Egy esküvő megszervezése és az anyagiak biztosítása rá viszont egy olyan feladat, amely bőven hordoz magában kihívásokat. Ám mielőtt teljesen elkalandoznék, inkább be is rekesztem ezt a gondolatfolyamot és folytatom majd máskor, hiszen ennek a bejegyzésnek nem ez a témája. Hanem Bali!

Gondos tervezés

Az előzőek csak azért jutottak eszembe Bali kapcsán, mert akárcsak az egész esküvőt, a nászút helyszínének kiválasztását is gondos tervezés és kutatás előzte meg. Mindenképpen valami olyan országba szeretünk volna menni, ahova nem utazik csak úgy el az ember. Ami távoli és varázslatos, egzotikus és igazán különleges, hiszen nászútra – jó esetben – csak egyszer megy az ember, s annak méltónak kell lennie az alkalomhoz. Mi legalábbis így éreztük. Az úti célok között olyan úti célok szerepeltek, mint Dominika, Maldív-szigetek, Sri Lanka, Seychelle-szigetek és persze a befutó, Bali. Hónapokon keresztül gyűjtöttük az információkat, hogy melyik lenne számunkra a leginkább megfelelő. Ahol augusztusban nincs monszun, ahol jó a közbiztonság, így nyugodtan felfedezhetjük a környéket, ahol vannak látnivalók, tehát nem csak a napozás lehet a programunk 10 napon keresztül, és amelynek a kultúrája is vonzó a számunkra. Így esett a választásunk Balira, amely voltaképpen az összes kívánalmunknak eleget tett.

Szervezés egyszerűstve

Általánosságban elmondhatom, hogy ha vakációzunk, akkor szinte mindig mi foglaljuk le a szállásunkat és az utazást is mi magunk szervezzük le. Balinál azonban úgy éreztük, hogy elég nagy falat és túlságosan messze van ahhoz, hogy egyénileg vágjunk neki, így inkább bevontunk egy irodát, akik szépen lebonyolítottak nekünk mindent. Ez nagyon jól jött, mert az esküvőszervezés közepette nem éreztem magamban az erőt, hogy repülőjáratokat, csatlakozást, transzfert és szállodát keressek valamint egyeztessek össze. Így viszont csak leadtuk az igényeinket az utazási irodának és küldtek néhány ajánlatot, amelyekből csak választanunk kellett. Ennél egyszerűbben nem is lehet utazni Balira! Kiválasztottuk, lefoglaltuk, kifizettük és minden mást intézett az utazási iroda. Juhé!

Maratoni repülőút

Miután fixáltuk a nászutat, majd az esküvőnk is lezajlott, alig vártuk, hogy az istenek szigetére léphessünk - előtte azonban várt még ránk egy 22 órás repülőút. Nem csalás, nem ámítás, ahhoz, hogy Balin süttethessük a hasunkat, bizony majdnem egy teljes napot kell a levegőben tölteni. Mi az Emirates gépével utaztunk Dubai átszállással, amely azért volt jó választás, mert egy éjszakát Dubaiban töltöttünk, szállodában (ez is benne volt a repjegy árában), így le tudtunk tusolni és aludni is volt lehetőségünk néhány órát, ami egy 22 órás útnál nem hátrány. Nem mondom, hogy frissen és üdén szálltunk vissza a gépre - hiszen összesen 5 óránk volt a pihenésre, ráadásul a dubai szállodát szerintem cirka 16 fokra lehűtötték, így azt hittem, jégkockává fogok fagyni a sivatag kellős közepén - de mindenképpen jobb volt így, mint egyhuzamban végigrepülni majdnem egy teljes napot. Az Emirates egyébként azért is jó választás, mert – főleg a nagy gépek - kényelmesek és a kiszolgálás is több, mint megfelelő. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy külön ételekkel készülnek az ételallergiásoknak vagy épp a vegetáriánusoknak, de egyébként is több menüből lehet válogatni. Van mindenkinek saját – az előtte lévő ülésbe épített - monitorja, amin filmet nézhet vagy különféle játékokat játszhat, így a hosszabb utak is sokkal elviselhetőbbek. Mi teljesen meg voltunk elégedve a repülés élményével és jó szívvel ajánljuk is a légitársaságot.

Az utunk tehát nagyon kellemesre sikeredett, s azt gondolom, Gergő is ekkor hagyta maga mögött végleg a repüléstől való félelmeit. Ezúton is köszönöm az én hős férjemnek, hogy bár tériszonyos és akkoriban még a víz is leverte, ha csak azt hallotta repülő, mégis bevállalta ezt a hosszú utat a csodás nászutunk kedvéért.

Bali, az istenek szigete

Ahogyan azt már fentebb is írtam, utazási irodát vettünk igénybe a nászút szervezésekor, akik több szállodát is javasoltak nekünk, amikor kiküldték az ajánlatokat. Sok morfondírozást követően végül egy olyan tengerparti, 4 csillagos hotel mellett döntöttünk, amely a sziget csendesebbik felén található Nusa Duan.

Tudtuk, hogy Balira nagyon sok ausztrál szörfös érkezik, ők pedig leginkább Kutát választják, így ott sokkal pezsgőbb az élte, sokkal fiatalosabb, ugyanakkor mi nászútra jöttünk, nem bulizni, s inkább valami nyugodtabb környezetre vágytunk. Aki tehát szórakozni jönne Balira, szereti a nyüzsgést, a tömeget és nem zavarja a kissé „hátizsákos” hangulat, az a Kuta környéki szállásokat nézegesse, aki viszont egy békés, konszolidált légkörre vágyik, annak Nusa Duat ajánlanám. És valahol a kettő között helyezkedik el Seminyak, ahol egy estét töltöttünk el és amely nekem nagyon tetszett, mert nem olyan „hátizsákos jellegű”, mint Kuta, ugyanakkor jóval pörgősebb és kevésbé „steril” mint Nusa Dua.

Miért éppen Nusa Dua?

Na, de mi utóbbit választottuk és cseppet sem csalódtunk. Nusa Dua egyébként egy zárt nyaraló zóna, amely – ahogyan az előbb említettem is – kissé steril. Tele van balinéz stílusú és modern hotelekkel, éttermekkel, tengerparti bárokkal, de nem egészen azt mutatja, amilyen az igazi Bali. Mindezt tudtuk, amikor ezt a régiót választottuk, de úgy voltunk vele, hogy így is, úgy is sokat fogunk kirándulni, ezért maga a szállásunk nem baj, ha nem teljesen autentikus, inkább legyen rendezett és tiszta a környezetben. Balin ugyanis nagy gondot okoz a rengeteg szemét és a piszkos tengerpart. Nusa Duán ilyen nincs! A tengerpart gondozott, makulátlan és csak azok veszik igénybe, akik ott nyaralnak. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag arra a partszakaszra mehetünk, amely a szállodánkhoz tartozik, ugyanis a partot nem zárják le a hotelek, így kilométereken keresztül lehet sétálni a homokban és nézegetni az óceánt vagy éppen meglesni a többi szállodát. Ez egy amolyan üdülőövezet, amelynek a szépségére nagyon adnak a helyiek. Nekünk bejött, bár tény, hogy este 10 után nem sok mindent lehetett csinálni, igaz nem is nagyon kérdezősködtünk a lehetőségekről, mert elég fáradtak voltunk minden este, ráadásul a nászutunkon egyébként sem bulizni akartunk éjjelenként...

Az eltűnt Aston Bali Beach Resort & Spa nyomában

Mint a nászúttal kapcsolatban mindenen, azon is sokat tanakodtunk, hogy melyik szállodát válasszuk, végül az Aston mellett döntöttünk, amely egy 4 csillagos, medencés komplexum a tengerparton. Most, hogy elkezdtem írni a bejegyzést, rákerestem a neten, hogy pontosan írjam le a nevét, de egyszerűen nem találtam... Sehol egy Aston Nusa Duán. Kután találtam egyet, de tudtam, hogy az nem a mienk. Már a 2015-ös e-mailjeimet is megkeresetem, amiket az utazási irodával váltottam, hátha rosszul emlékszem a hotel nevére, de nem. Jól emlékeztem.

Végül a Google segített ki. Megnéztem a szállodák képeit Nusa Duán és így találtam rá az egykori Astonra, ami mára új nevet és +1 csillagot kapott. Ma Hotel Nikko Bali Benoa Beach Nusa Duaként lehet megtalálni, de kétségtelenül ez az egykori Aston, amelyben mi is laktunk. Mivel most nem 4, hanem 5 csillagos már a hotel, gondolom, még színvonalasabb lett a szolgáltatás, bár a mi időnkben, 2015-ben sem találtunk kivetni valót benne. Igazi balinéz hangulat, kedves személyzet, tisztaság és jó konyha jellemezte. A szálloda előtti részen szépen rendben tartott homokos partszakasz nyújtózott, de persze medencével is rendelkezett, ami nem is baj, ugyanis érdemes tudni, hogy ha Balin megérezik az apály, akkor olyan, mintha kihúzták volna a dugót a fürdőkádból, tehát volt óceán, nincs óceán... Egy szó, mint száz, az Aston eltűnt, de mégsem, csak Nikko lett belőle, s bár biztosan nem tudom, hogy most milyen a hotel, a képek alapján és abból kiindulva, hogy 5 csillagos lett, biztos szuper ma is.

Kirándulások Bali szigetén

Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy mi kifejezetten aktív pihenők vagyunk. Nem áll távol tőlünk a lustálkodás vagy a napozás, de ha új országba utazunk, akkor biztos, hogy nem a hasunkat süttetjük egész idő alatt. Párizsban 5 nap alatt 70 km-t gyalogoltunk, míg bejártuk a várost, de a hallstatti utazásunk alatt is annyit túráztunk, hogy a végére már sajgott a bokám. De itthon sincs ez másképp, a hévízi telelések és a lillafüredi őszölések is kirándulásokkal telnek, sőt még a mezőtúri házassági évfordulónk is nagyon aktívra sikeredett a maga 40 km-es biciklitúrájával.

Balira sem napozni mentünk, főleg, mert ha 22 órát utazik az ember, akkor többet is szeretne látni a szigetből, mint egy tengerpart. Mi legalábbis. A férjem azonban hajlamos túlzásokba esni, így kikötöttem, hogy 1 nap kirándulás, 1 nap pihi.

Tehát nem is volt kérdéses, hogy felfedezzük Balit, ám úgy gondoltuk, hogy ez egyénileg meglehetősen nehéz lenne, hiszen se autót, se motort nem akartunk bérelni. Elkezdtük tehát nézni, hogy mik a főbb látnivalók, mire lesz időnk és mindezt milyen formában tudjuk véghez vinni. Nem igazán akartunk buszos, 40 emberes vezetett túrát, ugyanakkor jó lett volna, ha valaki mégis tudja, hogy merre kell menni, mit érdemes látni és a látottakról mégis mit érdemes tudni.

Így hát elég sokat nézegettük otthon a neten, hogy mik a lehetőségeink, amikor rátaláltunk egy olyan oldalra, amely kifejezetten magyarok számára szervezett túrákat Balin. Magyar idegenvezetővel, de helyi sofőrrel, ráadásul egyénileg, tehát nem egy turistabusznyi ember számára, csak és kizárólag privát 1-2 főnek vagy egy családnak. Nagyon megörültünk ennek a lehetőségnek, hiszen egy idegen kultúráról szóló idegenvezetést angolul hallgatni azért nem feltétlenül előnyös, ahogyan az sem túl szerencsés, ha 30 másik emberhez kell igazodni a kirándulások során. Ez viszont maga volt a tökély, s nem csupán elméletben, de bizony a gyakorlatban is! Itthonról leleveleztünk mindent, befoglaltuk Adrit 3 kirándulásra, megbeszéltük, hogy ebbe milyen látnivalók férnek bele és már nyugodtan indulhattunk neki a nászútnak, hiszen tudtuk, hogy kint semmiről nem fogunk lemaradni.

3 napot kirándultunk Adrival és Putuval és úgy éreztük magunkat, mint valami V.I.P. vendégek. A megbeszélt napokon, reggeli után felvettek minket egy autóval és már robogtunk is Bali látnivalói felé. Adri egyébként évek óta kint élt a - szintén magyar – férjével, sőt a családja is kiköltözött, úgyhogy tényleg ismerte Balit, ám ha lettek volna kérdéses pontok, akkor ott volt velünk Putu, aki tősgyökeres helyiként a sziget minden szegletét ismerte, a szokásokról, illendőségről nem is szólva. Úgyhogy szerintem megfogtuk az isten lábát ezzel a párossal! Rendkívül jó hangulatban teltek a kirándulásaink, sokat beszélgettünk Adrival nem csak a szigetről, hanem arról is, milyen kint élni, milyen mindent elölről kezdeni egy teljesen új kultúrában és hogy milyen európaiként a balinézek között. Három nap alatt a sziget 3 csücskébe jutottunk el, s bár koránt sem láttunk mindent, sok dologra jutott időnk. Jártunk Közép-Balin a majom-erdőben, a Tegallalang rizsteraszon, a Kintamani kilátónál, egy fűszerkertben, ahol Kopi Luwakot kóstoltunk és Tirta Empulnál. A második kirándulásnál Bali déli részét fedeztük fel: 5 templom, Geger Beach, Uluwatu templom, Padang Padang Beach. Északon pedig a Tanah Lot templomot, Ulun Danu Berathan úszótemplomát, a Bedugul-i piacot, Tamblingan és Buyan tavakat (kilátó) és a Jatiluwih rizsteraszt néztük meg.

Mivel Bali egy hatalmas élmény volt a számunkra és nem tudok csak úgy szőrmentén írni róla, így amint látjátok, már a bevezetés is nagyon hosszúra sikeredett. Ezért úgy döntöttem, hogy legyen ez a Bali nászút bejegyzés 1. része, amely a tervezésről, szervezésről szól. A konkrét élményeket pedig a követező írásokban osztom meg veletek. Ott sorra fogom venni az imént felsorolt kirándulásainkat, azaz bemutatom Közép-Balit illetve a sziget északi valamint déli részét és hozok nektek egy igazi, képes beszámolót.