Nyaralás karantén idején – mindenhol jó, itthon is!

Szép remények

Mi az utóbbi típusba tartozunk. 2020-ra több külföldi utazást is terveztünk mind kettesben/barátokkal, mind pedig családilag, ám a vírushelyzet miatt úgy döntöttünk, hogy biztos, ami biztos alapon, ebben az évben inkább maradunk kis hazánk határain belül.

De persze még ekkor is ott lebegett a kérdés, mégis hova menjünk? S mire elkezdtünk szállásokat nézegetni, későnek bizonyult, mert úgy tűnt a Balatonra - június vége felé - már ki lehetett volna tenni a "megtelt" táblát, ami a szállások foglaltságát illeti.
Akkor legyen valamelyik fürdőváros, ám azokkal sem jártunk több sikerrel. Látszólag, ebben az évben mindenki a belföldi nyaralást részesítette előnyben... Ami szállás maradt júliusra az vagy a tipikus „nagyibútoros” apartman vagy a horror áron kínált szállodai szoba volt.

Bevallom nyaralás szempontjából kicsit kényes vagyok, nekem úgy komfortos, ha olyan minőségű helyen szállunk meg, amilyen az otthonunk, de még inkább örülök, ha annál jobb egy fokkal. Elvégre ez a kikapcsolódás időszaka, és ha nem érzem jól magam a környezetemben, akkor hogyan kapcsoljak ki? Úgyhogy a „nagyibútoros” – egyébként szintén aranyáron kínált szállások - szóba sem jöhettek, de azt is vérlázítónak tartottam, hogy egy jobb balatoni vagy fürdővárosi szállodai szobáért is annyit kértek, mintha elmentünk volna egy hétre a tengerhez nyaralni. Úgyhogy a sokadik „nincs már szobánk” vagy 400.000 Ft/ 4 nap után hátradőltem és feladtam a keresgélést.

Szóval így jutottunk el a B-tervhez, ami úgy szólt, hogy csillagtúrázzunk otthonról!

1. nap: Lupa Beach

A Lupán már többször jártunk Dáviddal és Dávid nélkül is és mindkét verzió nagyon bejött nekünk. Tiszta, kényelmes környezet, ráadásul homokos part, ami kisgyerekkel elég fontos szempont.

A tavalyi tapasztalataink idén azzal bővültek, hogy míg ebben az évben és korábban is inkább a strand elején telepedtünk le, ha legközelebb megyünk, biztosan inkább a távolabbi partszakaszt választjuk. Igaz, hogy itt gyorsabban mélyül a víz, viszont sokkal tisztább, és amikor 4 felé elsétáltunk arra, alig volt ember, ami nem csak jelen helyzetben szerencsés – főleg azoknak, akik gyerekes pancsolást terveznek altatással nehezítve. Persze az elülső partszakasznak is van előnye, például, hogy baldachinos ágyat vagy ún. szeparét bérelhetünk. Mi most ez utóbbit választottuk, ami azt jelentette, hogy a 2 napágyat és napernyőt kissé elkerítik egy zsákvászonszerű anyaggal, amely megkönnyíti a sokszor megszenvedett szülői feladatot, az altatást.

Aki a gyerekeknek kialakított pancsolót részesíti előnyben, az is maradjon inkább itt. Én személy szerint nem vagyok oda a bokáig érő vízben történő dagonyázásért, de pici babával tény, hogy ez az ideális. Nálunk Dávid már elég nagy, ráadásul a babaúszásnak köszönhetően elég jól alakul a vízbiztonsága is, így mi ezt a pancsikolót éppen csak meglátogattuk. Egy biztos 6 óra után indultunk haza és akkor is alig lehetett Dávidot hazacsalogatni, olyan jól érezte magát.

2. nap: Aquaworld

Az első napi strandoláson felbuzdulva és persze a hőséget figyelembe véve, a második napra is vízpartot terveztünk. Viszont mivel Dávid imádja a csúszdákat, emeltük a tétet, és olyan helyet kerestünk, amely ennek a vágyának is eleget tesz. Így esett a választásunk a budapesti Aquaworldre, ahol kinti és benti csúszdákban sincs hiány. Mit is mondjak? Nem sokat üldögéltünk és pihentünk ezen a napon. A napágyat csak akkor láttuk, amikor eljött az altatás ideje, akkor tudtam kicsit szusszanni – Gergő akkor sem, ő ugyanis ebben a 1.5 órában élvezte ki a felnőtteknek kialakított csúszdákat, míg én a kisfiúnk álmát őriztem.

Ez a nap úgy röppent el, mintha nem is lett volna. Vízbe be, vízből ki, csúszás, sikongatás, futás a benti csúszdákhoz, aztán megint ki, megint be... Estére mindenki olyan fáradt volt már, hogy altatni senkit sem kellett. Az Aquaworld előnye, hogy mind a fedett részen, mind a szabadban bőven akad móka és kacagás és hogy a kinti gyereksziget csúszásmentes gumiszőnyegre van felépítve, így nekem sem kellett attól félnem, hogy a lassú közlekedést nem ismerő gyermekem hanyatt vágódik és totálisan rommá töri magát. Ettől például kifejezetten tartottam, amikor a Zalakarosi Gyógy- és Élményfürdőben jártunk...

3. nap: Medveotthon

A harmadik napra kisebb esőzéseket jósoltak, így inkább egy kirándulást terveztünk be, s hogy legyen benne egy kis „állatkert” hangulat is, ellátogattunk a veresegyházi Medveotthonba. Mivel tudtuk, hogy itt az ebéd utáni altatást nem fogjuk tudni megoldani, 11 körül indultunk, abban bízva, hogy Dávid majd alszik kicsit a kocsiban, utána ebédelünk valahol és jöhet a délutáni móka. A terv majdnem sikerült is, azt leszámítva, hogy Dávidnak esze ágában sem volt magától elaludni, úgyhogy hátramásztam hozzá és mindenféle trükköt be kellett vetnem, hogy elszundítson.... pont 15 perccel a célunk előtt. Így kocsikáztunk még nagyjából egy órát a környéken, ami nem volt rossz döntés, mert nem csak az alvást pipálhattuk így ki, de a kocsiban vészeltünk át egy gyors zivatart is. Mire Dávid felébredt már hétágra sütött a nap és az éttermet is kiszemeltük, így egy remek haltepertővel, sörtésztás harcsával és rostélyossal alapoztunk a délutáni medvelátogatásra a Haldorádó nevű étteremben.


A Veresegyházi Medveotthonra eredetileg nagyjából 2 órát szántunk és úgy terveztük, hogy utána átlátogatunk a mellette lévő Minifarmra, ahol azt olvastuk, hogy állatsimogató, pónik és traktorok várják a kicsiket. Utóbbira azonban nem maradt időnk, ugyanis az egész délutánt a medvék, oroszlánok, farkasok között, de főképp a játszótereken töltöttük. Nekünk nagyon tetszett, hogy az oroszlánok igazán szépek voltak és medvéket sem láttunk még ennyire közelről, a fakanálról mézzel történő etetés pedig igazi kuriózumnak számít szerintem. Dávidot viszont – bevallom - inkább a bringával való száguldás érdekelte, na meg persze a 2 játszótér. Lehet, hogy a biciklit otthon kellett volna hagyni... Sebaj, a lényeg, hogy mindenki jól érezte magát, olyannyira, hogy innét is jóval 6 után indultunk el.

4. nap: Gellért-hegyi csúszdás játszi

A negyedik napra egy össznépi gyerekes programot szerveztünk Dávid unokatesóival, így olyan helyet választottunk, amely vélhetően tetszeni fog egy 9, egy 4 és egy 3 évesnek is.... nem mellesleg pedig nem bolondulunk bele 3 gyerek őrzésébe. Utóbbiban mondjuk segített Anyósom, akit ugyan pont mentesíteni akartunk, ám ő lelkesen közölte, hogy jön velünk, úgyhogy végül 3 gyerekre 3 felnőtt jutott, ami egészen jó arány. Kellett is, mert a Gellért-hegyi csúszdás játszótéren a 3 gyerkőc természetesen 3 felé szaladt. Volt itt ugrálás, futkározás és csúszdázás minden mennyiségben: kanyargósan, egyenesen száguldva, fedetten, sőt a gumidombon, fenékkel is, még jó, hogy rövid farmernadrágot adtam Dávidra:D

Bár sokan írták véleményként, hogy zsúfolt és a fémcsúszdák nyáron forróak, mi délelőtt mentünk, amikor sem a tömeg, sem a meleg nem volt elviselhetetlen.

Fél kettő körül indultunk haza, s ezzel az egyhetes szabadságunk gyerekes részét le is zártuk, hogy kezdetét vegye három nap kettesben a házassági évfordulónkon. A következő bejegyzésben majd erről olvashattok.