Romantikus, elvonulós hétvége a Kapolcsi-szikláknál

Augusztus végén vagy szeptemberben általában elvonulunk néhány napra, hogy megünnepeljük közös életünk egyik legmeghatározóbb döntését: azt hogy egymást választottuk. Most kicsit későbbre csúszott a kiruccanásunk, így egészen őszies időben vakációztunk végül. Ez az utazás azonban más volt mint az eddigiek. Az elmúlt években leginkább külföldön vagy wellness hotelekben jártunk és hatalmasakat kirándultunk a házassági évfordulónkat ünnepelve. Ilyen utazás volt például a mezőtúri (Hercegasszony Birtok) vagy a sárvári elvonulásunk, de Párizsba is ebből az alkalomból látogattunk. Idén azonban Gergő rukkolt elő azzal az ötlettel, hogy legyen igazán “privát” élmény ez a pár nap. Mondhatni, amolyan édes kettes minivakáció. Ehhez pedig ki is nézett egy tökéletes célpontot: a Kapolcsi-sziklákat.

Kapolcsi-sziklák by Hello Wood

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy túrázni mentünk valami hegyhez, tiszta vizet öntök a pohárba. A Kapolcsi-sziklák ugyanis nem holmi kövek - legalábbis nem a szó szoros értelmében -, hanem különleges kabinszállások, amelyek távolról valóban úgy festenek, mint a sziklák. Tehát privát bungalók - saját jakuzzival, infraszaunával és valóban privát szférával! Az ötlet szerintünk remek és a megvalósítás is zseniálisan sikerült, a “sziklák” tájolására ugyanis nagyon nagy gondot fordítottak a tervezők: senki nem lát be a másikéba, de még a teraszára sem, szóval nyugodtan lehet a hajnali madárcsicsergésben reggelizni, a holdfényben szaunázni vagy a jakuzziban ejtőzni egy pohár pezsgővel anélkül, hogy bárki más a “nyakunkba lihegne” vagy akárcsak nézne minket. Sőt az étkezéseket is nagyon diszkrét módon oldják meg: reggelre egy kosár várt minket a teraszfeljárónál tele friss, helyi finomságokkal. A vacsoránál szintén nem találkoztunk senkivel, mire az egyetlen kirándulásunkról hazaértünk már ott várt minket az újabb bekészítés. Összességében elmondhatom, hogy a Kapolcsi-szikláknál töltött 2 nap alatt senkivel nem találkoztunk, ami már-már súrolta a szürreális élmény fogalmát. Egyedül egy kertészt láttunk valahol a távolban, illetve a kijelentkezéskor beszéltünk először emberrel. 

Totális elvonulás csak kettesben

Ezen az őszölésen tehát valóban elmondhattuk, hogy édes kettesben töltöttük az időt. És ez egy rendkívül különleges élménnyé tette a 2 napot. Tényleg senkihez nem kellett alkalmazkodni: se az étkezések időpontjához, se más vendégekhez, se nyitvatartási időkhöz - csak mi voltunk és minden úgy történt, ahogyan mi akartuk, ami azért lássuk be, igazán ritka dolog szerintem. Fantasztikus volt az egész! A szállás lokációja, a minősége, a fenntartók odafigyelése, hogy még a reggeli valamint a vacsora is varázsütésre került a lépcsőnk elé és az, hogy tényleg zavartalanul tudtuk élvezni egymás társaságát. 

Komolyan mondom, receptre írnék fel minden párnak - főleg a gyerekeseknek - néhány ilyen napot, ahol egészen más minőségben lehetnek jelen. 

Nem is nagyon volt kedvünk kimozdulni a sziklánkból, bár ez tőlünk eléggé furcsán hangzik. Még akkor is, ha az utóbbi években már sokkal lustábbak voltunk, mint az azt megelőző időszakban. Jó példa erre a bolgár nyaralásunk, ahol két hétig teljesen átadtuk magunkat a passzív pihenésnek, igaz utána jött néhány nap Isztambulban, ami viszont kifejezetten mozgalmasra sikeredett. 

Na, de visszatérve Kapolcsra - és nem a nyár eleji sátrazásra, hanem az elvonulásunkra - egy-két kiruccanást azért megejtettünk a környéken.

Nagyvázsonyi Kinizsi vár

Az első kirándulásunkat Nagyvázsonyban ejtettük meg útban Kapolcs felé. Általánosságban elmondható rólunk, hogy nem csupán ott lenni szeretünk valahol, de a célállomáshoz vezető utat is igyekszünk mindig élvezni és élményekkel megtölteni. Ennek fényében Kapolcsra tartva kiszemeltük a Nagyvázsonyi Kinizsi várat, amit úgy gondoltuk, hogy érdemes útba ejtenünk. És nem is tévedtünk - igaz, mi kifejezetten szeretjük a régi várakat, romokat, főleg akkor, ha nemcsak egy kőhalom az egész, hanem egy szépen karbantartott, informatív kiállításokkal gazdagított látnivaló. Ezeknek pedig a Kinizsi-vár meg is felel, igaz nekünk kissé hiányzott, hogy még több információt megtudjunk például a látogatható helyiségekről, mint amilyen a börtön, az őrszoba, a lovagterem vagy az úrnő szobája. Viszont nagyon tetszett a vetítés, ami elmesélte a vár történetét és Kinizsi Pál életét, a belső terek, amelyek megmutatták, hogy a vár fénykorában hogyan festhetett egy-egy helyiség illetve az egész épület rekonstrukciója. Igazán hangulatos az egész és mivel mi egy őszi hétköznap jártunk itt, tömeggel sem kellett számolnunk - mondhatni a miénk volt az egész vár, ez pedig így egészen más hangulattal rendelkezett, mintha turistacsoportokkal tolongva kellett volna osztoznunk az élményen.

TIPP: Szezonon kívül érdemes megnézni a vár nyitvatartását a honlapján valamint számolni kell a belépőjegy árával is, mai felnőtteknek (van diák, nyugdíjas és családi jegy is) 3.300 Ft volt 2024 őszén. 
Nekünk nagyon tetszett, bátran ajánljuk mindenkinek!

Úrkút és a Csárda-hegyi őskarszt 

 Úrkútra kocsikáztunk át, hogy ott megnézzük a Csárda-hegyi őskarsztot és végigsétáljunk a 6 állomásos tanösvényen. Nem mondom, hogy kimerültünk a “túrázásban”, az egész tanösvény ugyanis nagyjából 1 km hosszú, viszont amilyen kurta, olyan érdekes is. Egyrészt megtudhattuk, hogy a Bakonyban réges-régen trópusi éghajlat uralkodott, sőt a területet tenger borította. Ennek köszönhetően olyan geológiai képződmények alakultak itt ki, amelyek leginkább a Föld trópusi területeire jellemzőek. Ez nagyon jól megfigyelhető még ma is, hiszen egészen varázslatos sziklakkal és növényzettel találkozhatunk az őskarsztnál. A terület egyébként 1918-tól ércbányaként működött, 1951-ben azonban természetvédelmi területté nyilvánították. Most egy nem túl hosszú, viszont kifejezetten izgalmas sétát tehetünk itt: fa- és fémlépcsőn ereszkedhetünk le egy hatalmas katlanba, sziklákon mászhatunk, páfrányokat csodálhatunk és megállapíthatjuk, hogy a töbör alján sajátos mikroklíma tapasztalható, tehát hidegebb van odalenn, mint a lépcsősor tetején. 
A kirándulás nagyjából 1 órát vesz igénybe, tehát gyerekekkel is bátran vállalható, felnőtteknek pedig könnyed sétaprogram lehet - nekünk legalábbis az volt.

Úrkútról Kapolcs felé még beugrottunk Ajkára, ahol a Csónakázó-tó melletti Tó Vendéglőben ettem egy jó halászlét, majd a Piknik Teraszon elkortyoltunk egy kávét. Mindkét helyet szívből ajánlom. Az étteremben rendkívül kedves és figyelmes kiszolgálást kaptunk - nem mellesleg pedig a halászlé is nagyon ízlett -, a kávézó teraszáról pedig parádés a kilátás, főleg egy szép, őszi, napsütötte délutánon, mint amilyenen mi is ott jártunk.

Tihanyi séta

Másnap délelőtt véget is ért a kettesben töltött mini vakációnk, ám ahogyan idefele, úgy visszafele sem egyenesen haza indultunk, helyette útba ejtettük még Tihanyt. Kapolcsról elindulva még igencsak lógott az eső lába, sőt kicsit csepegett is, ám mire a félszigethez értünk már szakadozni kezdett a felhőzet, így bátran nekivágtunk egy rövidke sétának: felgyalogoltunk a Tihanyi Bencés Apátsághoz, élveztük a kilátást, majd beültünk a Rege Cukrászdába, ahol hatalmas szerencsénkre gyönyörű, őszi napsütésben csodálhattuk meg az alattunk elnyúló Balatont egy-egy kávé társaságában. Ez azonban már valóban az út végét jelezte - innen egyenesen hazakocsikáztunk, hogy visszahuppanjunk a mindennapokba, de úgy gondolom, ebben az évben is sikerült méltó módon megünnepelni a házassági évfordulónkat.

Az ősz azonban nem múlhatott el hármasban töltött vakáció nélkül sem - mint minden évben, idén is ellátogattunk Lillafüredre, ahol ismét sikerült teljesen új dolgokat felfedeznünk. A következő blogbejegyzésben erről fogok majd beszámolni.
Akkor is Tarts velem - Come with me!