Anyák napjára

Az igazi felismerés azonban talán csak a kisfiam születése után történt meg. Az anyává válás egészen új perspektívába helyezte az én édesanyámat is. Addig is jól tudtam, hogy mi mindent tett értem, de átélni ugyanezt a másik oldalon, ez tette teljessé a képet. Az átvirrasztott éjszakák, a betegség miatti aggodalom, a fájdalom, az öröm és büszkeség, „a bármit megtennék érte”... mindezek átélése árnyalta át bennem kissé ennek az ünnepnek a színezetét. Már anya vagyok, így ismerem, milyen ez, s már nem csupán a gyermek szeretetével nézek a saját édesanyámra, hanem azzal a mögöttes tudással, amit minden anya megszerez miután gyermeke születik. Napról napra, hétről hétre, évről évre gazdagodott bennem ez a tudás, s ezzel együtt éreztem egyre mélyebb tiszteletet anyukám iránt.

Úgyhogy, Anyu, ezúton és nyilvánosan is szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani neked azért, hogy vagy, hogy ilyen vagy! S nem csupán a múltért, de a jelenért is! Mert a mai napig itt vagy nekem, ugyan úgy szeretsz, ahogyan kisgyermekként, ha szomorú vagyok, vigasztalsz, ha boldog vagyok, velem örülsz, ha szükségem van rád, azonnal jössz. Nem kell magyarázkodnom, kifogásokat keresnem, csak szólni és te itt vagy. Természetesen és magától értetődően. Köszönöm! Nagyon szeretlek!

S ha már anyák napja és köszönet, akkor még egy embernek szeretnék köszönetet mondani. Sokan anyósfóbiásak és biztosan rengeteg kiállhatatlan anyós él a földön, de én szeretnék a férjem édesanyjáról is megemlékezni ezen a napon. Nem mondom, hogy mindig ugyanazon a véleményen vagyunk – miért is lennénk? –, de rá is mindig mindenben számíthatok/számíthatunk, s úgy gondolom, nála jobb anyóst nem is kívánhattam volna! Köszönöm neked is mindazt a figyelmet és törődést, amivel megajándékozol minket!

Remélem, én is olyan türelmes és odaadó anya vagyok, amilyet én kaptam. Néha úgy érzem, igen, néha úgy, hogy nem. Egyik nap fürdőzöm a saját nagyszerűségemben, másnap viszont már romokba is dől a magamba vetett hitem, s azt kérdezem: hol rontottam el? Szerencsére mindig jön egy új nap, tiszta lappal, amikor új erőre kaphatok. A kisfiam hatalmas tanító, s már az elmúlt 2 év alatt is rengeteg felismerésben volt részem neki köszönhetően. Megdőlt számos elképzelésem a nevelésről, anyaságról, s gondolom, ez az elkövetkező években sem lesz másképp. S hogy igazából jó anya vagyok-e, azt majd ő megmondja pár év múlva...