Budapest Business Party

Mostanában azonban egyre nagyobb kedvet éreztem ahhoz, hogy ismét szép ruhát, magas sarkú cipőt húzzak és részese legyek valaminek, ami nem homokozás, építőkockázás, babakocsitologatás. Irány hát az Európa Hajó és a Budapest Business Party!

Mi a legnagyobb gondja egy nőnek, amikor meg kell jelennie valahol? Igen, hogy nincs mit felvennie! Nos, én is kétségbeesetten álltam a szekrény előtt és próbáltam felidézni, milyen alkalmi ruhákat birtoklok. A meghívóban ugyanis a dress code mellett az szerepelt: elegant, s érthető módon, az elegáns ruháim naftalinba csomagolva pihentek immár majdnem 2 éve. Azért csak sikerült találnom valamit, s bár én inkább egy pöttyös koktélruhát választottam volna, Gergő leszavazta, így győzött a dzsungelmintás maxi.

A rendezvénynek az Európa Hajó adott otthont, így a csodás kilátást is megkaptuk a remek idő mellé. Kicsit aggódtam, hogy este már hűvös lesz a nyitott hátú ruhámhoz, de szerencsére igazi nyári éjszakában volt részünk, ahol eszünkbe sem jutott kabátka vagy boleró.

A rendezvényen voltaképpen számos cég mutatta meg magát, s miközben megismerkedhettünk a nekünk szimpatikusakkal, kapcsolatokat is építhettünk. Nem hiába a név: Budapest Business Party. A kiállító cégek közül az én egyik személyes kedvencem a Segafredo volt, méghozzá nem csak azért, mert masszív kávéfüggő vagyok, hanem azért is, mert most hallottam tőlük, hogy lebomló kapszulás kávéval is bővült a kínálatuk. Leszögezem, imádom a kapszulás kávét, nekünk is ilyen van otthon (bár más márkájú), hiszen ennél egyszerűbb és kényelmesebb módja aligha lehet a kávézásnak, ami nem elhanyagolható egy örökmozgó kétéves mellett, ám tény, hogy irgalmatlanul sok műanyag hulladékot termelünk vele. Nem vagyok nagyon környezettudatos – sajnos -, a szelektív hulladékgyűjtés már évek óta megy, de például csak mostanában kezdtem odafigyelni arra, hogy ha lehet, akkor ne használjak műanyag zacskókat, s körülbelül ezzel egy időben döbbentem rá, hogy én napi 2 kapszulát termelek, de ha itthon van Gergő vagy vendégek jönnek hozzánk, akkor bizony előfordul, hogy akár 10 műanyag kapszni is a szemetesben landol. Így nagyon tetszik, hogy van már ennek is környezetbarát alternatívája.

A másik kedvencem a SendeeApp alkalmazás, amely már itt, a partyn is jó szolgálatot tett. A SendeeApp ugyanis egy digitális névjegykártya-cserélő applikáció. A rendszer nagyon egyszerű: letöltöm az alkalmazást és megszerkesztem a névjegyemet, így amikor valaki névjegykártyát kér tőlem, akkor nem kezdek vad kutatásba – nálam egyébként szinte sosincs névjegykártya, Gergő pedig állandóan kifogy belőlük -, hanem előkapom a telefonomat és egy QR kód beolvasó segítségével átküldöm az adataimat. Nincs kártya, amit elhagyhatunk, nincs tanakodás, hogy amikor egy üzleti rendezvényen 10 emberrel is névjegyet cseréltünk, akkor ki kicsoda - ugyanis képet is feltöltünk a névjegyünkhöz -, nincs elfogyott, elveszett, elfelejtettem hozni. Kézenfekvő megoldás, hiszen a telefonunk mindig nálunk van és mi lenne egyszerűbb, mint beolvasni egy QR kódot. A legpraktikusabb, ha mindkét félnek fent van a telefonján az applikáció, ami nem egy teljesíthetetlen dolog, főleg mivel ingyenesen letölthető, de ha valaki mégsem tölti le, annak e-mailen keresztül küldi át a rendszer az adatokat.

Ha már csak ezzel a két dologgal ismerkedtem volna meg, akkor is megérte volna elmenni a partyra, de ezek mellett bátran állíthatom, hogy remekül éreztük magunkat. A nyári este illata, a hajós helyszín nyújtotta romantika, a Parlament és a Duna csodás látványa mind-mind hozzájárult egy remek, együtt töltött estéhez.

Az egyetlen negatív élményünk, hogy az italok rendelésekor legalább 20 percet álltunk sorban, a partyfalatkákat kínáló sátorban pedig azt éreztük, mintha kotkodákoló tyúkok lennénk az etetőnél, mert jó magyar szokás szerint a svédasztaloknál úgy lecövekeltek a vendégek, mint akik sosem ettek, s nem ismerik az ilyen rendezvények ételfogyasztási etikettjét, azaz vegyél belőle és sétálj tovább! Persze ez kiküszöbölhető lett volna egy hosszabb, normál svédasztallal, de igazából mi nem vacsorázni érkeztünk, így egy gyors szemrevételezés után sarkon is fordultunk, az italok tekintetében pedig rájöttünk, hogy több pult is működik a hajón, amelyekről szinte senki sem tud.

Az este végén még egy DJ is előkerült, s a hajó belsejében olyan táncparkett alakult pillanatok alatt, amit egy felkapottabb club is megirigyelhetett volna. Még javában tartott a buli, amikor mi úgy döntöttünk, hogy elfáradtunk, taxit hívunk. Míg az autóra vártunk felültem a rakparton a kőmellvértre, s a sajgó lábamat sirattam.... Így jár Anya, ha 2 év távlatából azt hiszi, magas sarkúban is kibír egy egész estét :D