Elrabolva!

S hogy mi állt a képeslapban? A szokásos szülinapi köszöntés mellett egy csomó program felsorolása, úgy mint mozi, játszóház, kisvasút, Tropicarium stb. Ezek közül választhatott kettőt, így ő maga tervezhette meg, mivel is szeretné tölteni az ajándék napot. Kicsit persze puhatolóztunk előtte a szülőknél, nagyinál, így biztosak lehettünk benne, hogy kedvére való programokat kínálunk. Igaz, ez kicsit csalás, de mindent a cél érdekében:D

Mi is izgatottan vártuk a választást, hiszen a mi napunk is az ő döntésétől függött, bár az az igazság, hogy nekem az összes lehetőség tetszett, bármelyikre szívesen beneveztem, Gergő már kevésbé...

8 éves kis főszereplőnk végül az óriáskerékre és a Holnemvolt Várra voksolt. Nem tagadom, nagyon örültem mindkettőnek, mivel a Budapest Eye-ra már ezer éve terveztem feljutni, a Holnemvolt Vár pedig kifejezetten érdekelt, hiszen ez maradt meg a régi Vidámparkból, amihez gyermekkori emlékek fűztek. Ahogy írtam, Gergő már kevésbé örült az első választásnak, s kissé kényszeredett mosollyal fogadta, hogy fel kell ülnie az óriáskerékre, lévén hogy tériszonyos. Azt is pedzegette, hogy mi lenne, ha ez amolyan csajos program lenne, ő meg biztonságban, két lábbal a földön drukkolna nekünk, míg a magasba emelkedünk.

Azért szerencsére győzött a keresztapai érzület, s ha némiképp izzadva is, de csak beszállt abba az üvegkalitkába, amely Budapest fölé repített minket. Az emelkedésnél azért már az ünnepelt sem tűnt annyira virgoncnak, kissé megszeppenve konstatálta, hogy bizony egyre magasabban és magasabban vagyunk, majd úgy döntött, jobb ha valamelyikünkhöz odabújik, ezért hol Gergő, hol én ölelgettem, így viszont már tetszett neki is a dolog. A Budapest Eye egyébként 3x fordult meg velünk, tehát ha elsőre még el is voltunk foglalva a magassággal, a második és harmadik kört már teljesen kiélvezhettük, s gyönyörködhettünk a csodás panorámában.

Miután bemelegítettünk, jöhetett az igazi móka! Irány a Holnemvolt Vár. Nem kevés nosztalgiával a szívemben kerestük a park bejáratát, míg elmentünk az Állatkert és a Cirkusz mellett. Valaha ezen a soron juthatunk be a Vidámparkba is, s némi gyászt éreztem, hogy többet nem láthatom a gyereknapok rendszeres programját, s főképp, hogy Dávidnak sem mutathatom már meg. Igen, tudom, Vidámpark már évek óta nincs, de mivel amúgy nem frekventált program nálunk, így jóval 30-on túl, nekem csak most esett le a hiánya, ahogy a gyerekes programokat böngésztem. Na jó, lépjünk is ezen túl, hiszen bár a Vidámpark megszűnt egy egészen jó kis létesítmény született meg helyette. Első körben kissé csalódást éreztem, hiszen azért kerestem a régit, kutattam a jeleit, de a körhintán kívül nem sok párhuzamot találtam, még akkor sem, ha egyes programok felhasználták a régi Vidámpark díszleteit.

Jó volt az állatsimogató, a cápasuli, készítettünk saját kezűleg smoothie-t és tutajoztunk, jártunk a Varázs Padláson és a Titok Pincében, s bár jól éreztük magunkat, hiányzott az a bizonyos „aha”- érzés, amikor azt mondod, „Wow, ez igen!”

Épp ebédidőnél jártunk és leültünk kicsit pihenni, amikor megláttam egy táblát, amin felsorolták, hogy mi mindent lehet csinálni a parkban. Átolvastam és megállapítottam, hogy egy kivételével bejártuk már az egészet. Mi maradt ki? A Hetedhét Palota, azaz a főépület. Nézegetem a fotocellás ajtót, amire ki volt ragasztva, hogy valami ajándéküzlet és bőrevő halak vannak odabent....hát nem csigázott fel túlságosan... De ahogy jobban szemügyre vettem, csak feltűnt egy kiírás: 2 órás interaktív játszóház. Na, az vajon mi?

Pihenőnk végeztével úgy döntöttünk, megnézzük, így szépen beballagtunk, kaptunk 3 „karórát”, majd jött a digitális regisztárció, ugyanis, mint kiderült, a benti játékok és feladatok korcsoportokra voltak osztva (3-5, 6-9, 9-99 éves).

Nos, ha valamit ajánlhatok, az bizony ez a játszóház! Tényleg állíthatom, hogy kicsiknek és nagyoknak egyaránt élmény! Tematikusan, 7 mese köré épülnek a különféle feladatok, amelyek között megtalálhatóak a mozgásos játékok épp úgy, mint a fejtörők. Versenyfutás, távcsöves állatkeresés, operálás, bátorságpróba, kirakó, ügyességi játék, ismeretterjesztés és biztosan kihagytam még nagyon sok dolgot, aminek részesei lehettünk abban a 2.5 órában, amíg bent játszottunk. Mert bár 2 óra a hivatalos játékidő, mi bőven maradtunk még. Senki nem szót ránk, végigmehettünk az egész palotán. Ami 2 óra után nem működött az a pontszerzés, mert bizony minden jól megoldott feladat után pontokat kaptunk, így versenyezhettünk, ki az ügyesebb. A 8 éves keresztlányunkat egyhuzamban 2.5 órán át én még ilyen lelkesnek, vidámnak és önfeledtnek talán sosem láttam! S bevallom, minket is teljesen magával ragadott a hely hangulata egyrészt, mert gyermekkorunk meséit elevenítették fel – Vuk, Süsü, Dr. Bubó, Mekk mester, Pom Pom, A Nagy Hohoho horgász és Brekk Berek meséin keresztül – másrészt, mert tényleg érdekes és változatos feladatok vártak ránk kicsiként és nagyként egyaránt.

Fél hat is elmúlt, mire kikeveredtünk a játszóházból, s akkor láttuk csak meg a vizes játszóteret, amiről azonnal Dávid jutott az eszünkbe. De lassan zárt minden, így már csak egy gyors horgászat fért bele a vurstliban, hogy utána testileg és szellemileg is totálisan kimerülten szédelegjünk ki a parkból.

Azt mondhatom, remek napot hoztunk össze, s mindenkinek csak ajánlani tudjuk, aki egy igazán aktív programra vágyik gyerekekkel. Mi egy 8 évessel teszteltük, de biztosan visszamegyünk Dáviddal is, mert rengetek olyan játékot láttunk, ami neki is tetszene, a Hetedhét Palotában pedig kedvére nézelődhetne, rohangálhatna és játszhatna a mesehősök között.