Gyerekkorom húsvétjai

Szerintem az, hogy ki hogyan viszonyul az ünnepekhez, nagyban függ attól, hogy gyerekként mit tapasztalt, milyen emlékek és érzelmek kapcsolódnak az adott naphoz. Ha az advent és a karácsony valakinek a családjában mindig meghitt hangulatban telt, tele volt várakozással és örömmel, annak valószínűleg szintén kedves lesz ez az időszak. Ha a húsvétot körüllengte a kreativitás, a játék és a vidámság, akkor pedig feltehetően felnőttként is szívesen díszíti az illető a barkafát, főzi a sonkát és keresi az eldugott tojásokat a gyerekekkel a kertben.

Én kifejezetten szeretem az ünnepeket, minden ünnepet, de erről már írtam korábban. A húsvétot is.
Gyerekkoromban ilyenkor rengeteget kirándultunk, barkát szedtünk, hóvirágot kerestünk és ibolyát – attól függően korai vagy kései időszakra esett épp a húsvét. Emlékszem, hogy a nagymamámnál minden évben tojást festettünk, amelyek között akadt hagyományos, hagymahéjjal megszínezett változat és modern festékpasztillás is, sőt egy alkalommal még a viaszos módszert is kipróbáltuk... igaz, az eredményre már nem emlékszem, csak arra, milyen jó móka volt maga a folyamat.

Szerettem nagyon az ilyenkor megrendezett tojásvadászatot, a feldíszített barkafát, a sonkát tojással és a tormát is, ami mindig úgy csípte az orromat. Imádtam, hogy szépen felöltöztünk, én lakkcipőbe és pörgős szoknyába, anyu pedig Mystic rúzst kent a szájára, ami a tubusban még zöld volt, de felhordva rózsaszínre változott. Emlékszem a végeláthatatlan vendégeskedésekre, a rengetek puszira és arra, hogy a legtöbb férfirokon akkora lendülettel locsolt meg, hogy a fejem búbjáról a tarkómra csorgott az olcsó kölni. Na, ezt nem szerettem... Pedig hát ez is hozzátartozott.

Manapság néha visszasírom a kölnis locsolást, mert a férjem szentül hiszi, hogy csak és kizárólag a víztől nem fogok elhervadni. Emlékszem az első locsolásra, kapcsolatunk hajnalán... Most pedig már ketten vannak, ketten kergetnek a vizespohárral, én meg futok az életemért, de legalábbis a ruhám szárazságáért, ha éppen nem az ágyban találnak meg, már kora reggel. Ilyenkor talán bosszankodom is egy cseppet, de biztos vagyok benne, hogy húsz év múlva – amikor a kisfiam már kész férfi lesz – ezeket a képeket is éppen olyan kedvesek fogom találni, mint most a gyerekkori emlékeimet.

Te mire emlékszel gyerekkorod húsvétjaiból? Írd meg itt kommentben!