Ha egy korszak lezárul, egy másik elkezdődik

Dávid 3. szülinapját még karanténban ünnepeltük hármasban, majd elkezdődött az életem egy új szakasza. Bár mindannyian bezárkóztunk a járványnak köszönhetően, mégis nagyon sok változáson mentünk keresztül ebben az időszakban.

Tavasszal egy egészen új életet kellett kialakítanunk, hiszen Dávid nem járt bölcsibe a Covid miatt, Gergő itthonról dolgozott - s bár erről eddig nem beszéltem - én is pont kaptam egy teljesen új, a szívemhez közel álló lehetőséget és vele együtt munkát, amelyben maximálisan meg akartam felelni. Ez azonban nem bizonyult könnyű feladatnak, s az egész életük átalakításával járt.

Azt mondhatom, hogy embertpróbáló hetek következtek, de a KarantÉlet amellett, hogy negatívumokat is hozott magával, összességében mégis pozitívan zárult. Dávid és Gergő között addig is nagyon jó kis szövetség működött, ám az elszigeteltség alatt ez sokkal erősebb kötődéssé mélyült. (Erről Gergő írt egy vendégbejegyzéstis, így nem térnék ki rá részletesen.)

Én pedig – igaz a fejetlenség és járványhelyzet kellős közepén, de - elindultam egy úton, amely minden nehézségével együtt nagyon tetszett. Végre azt csinálhattam, amit 18 éves koromtól akartam, s amelyre volt is lehetőségem néhány évig, amíg a józan ész felül nem írta az álmokat. Most pedig itt vagyok, s pont akkor valósulnak meg a fiatalkori, naiv vágyak, amikor már szinte le is mondtam róluk. Egy világjárvány kellős közepén, a szorongások és káosz kicsúcsosodásánál, hiszen írtam is róla, hogy fogalmam sem volt arról, mit kéne csinálnom, ha Dávid betölti a 3-at, hogyan döntsek: folytassam-e a régi életemet vagy új fejezetet nyissak?

Mert minden úgy lesz, ahogy lennie kell

Elcsépelt frázis, de erről tényleg az jut eszembe, hogy aminek meg kell lennie, az meglesz. Én pedig nagyon hálás vagyok a Sorsnak, Istennek, az Angyaloknak vagy bárkinek, hogy életem egyik legbizonytalanabb időszakában, amikor nem tudtam, milyen utat válasszak, amikor aggódtam a családomért, amikor különféle küzdelmeken kellett keresztülmennem olyan dolgok miatt, amelyekhez semmi közöm, de a felelősségtudatom nem engedte, hogy lerázzam magamról ezt a terhet... nos az összes gond és kérdés megoldódott mára, én pedig végre nyugalomra lelhetek.

Persze minden változik, soha semmi sem biztos, sosem lehet tudni, hogy mi vár az életút következő kanyarulatában, de szeretnék a jóra koncentrálni és ezt erősíteni, bár még sok a bizonytalanság.

Most úgy érzem, megtaláltam azt az irányt, amelyet követnem kell, amelyben örömömet lelem, feltölt, még akkor is, ha akadnak benne kihívások.

Őszi összegzés

Az évösszesítőket általában decemberben szokás megtartani, én azonban már most megelőlegezek egy rövid összefoglalást. A 2020-as év nagyon ambivalens érzéseket ébreszt bennem, hiszen az eleje csupa kérdéssel indult, majd jöttek az izgalmak és az újratervezés, ám így októberre azt mondhatom, hogy lecsillapodott a háborgó tenger minden fronton, s talán békés vizeken evezhetünk tovább a 2021-es év felé.

Köszönöm 2020, eddig nagyon tanulságos év voltál! Fejbekólintottál, kicsit kijózanítottál, ám ezzel egyben utat is mutattál számomra. Köszönöm a lehetőségeket, amelyeket kaptam tőled, köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy bizonyos dolgokat el kell engedni, mert ha bezárunk egy ajtót, akkor valahol biztosan feltárul számunkra egy ablak, amely meglehet, hogy remek kilátással kecsegtet.