Mi jut manapság eszedbe arról, hogy korona?

Ám mielőtt teljesen átadnánk magunkat a pániknak, kicsit érdemes gondolkodni is. Világjárvánnyal állunk szemben, már tagadhatatlan, ám ez nem jelenti azt, hogy elérkezett a zombiapokalipszis ideje.

Engem nagyon sokáig zavart, hogy hetekig nem kaptunk értelmezhető, korrekt tájékoztatást. Akárhova néztem, mindenütt csak a riogatást láttam, hatalmas betűkkel, harsogva, üvöltve, hogy itt a koronavírus. Hogy hányan fertőződtek meg és ebből mennyi ember számára lett halálos kimenetelű a betegség. De arról senki nem beszélt, hogy pontosan kik is haltak bele a kórba, arról meg aztán végképp nem, hogy hányan épültek fel. Természetesen, akinek a nagymamája vagy az idős anyukája halt meg, annak nem vigasz, hogy leginkább a 70 felettiek és a betegek számára jár végzetes következményekkel a koronavírus, de azért a kép egészéhez ez is hozzátartozik és lássuk be, hogy ilyesfajta mortalitással, azért ez nem a középkori pestis. Még ha a terjedése valóban rendkívül gyors is (köszönhető ez a globalizációnak, nem csupán a vírusnak) nem gondolom, hogy pánikolni kéne és "mind meghalunk" kiáltásokkal ámokfutásba kezdeni. Pedig hát, sokaknál ez történt...

A mindennapok

Gondolom, nem csak én jártam olyan üzletben, ahol teljes sorok nyújtóztak üresen és minden túlzás nélkül, a heti bevásárlást sem lehetett elintézni, mert alapvető élelmiszerek hiányoztak a polcokról. És nem arról van szó, hogy szerettem volna venni 10 zacskó olcsó rizst. Nem, én a havi 1 zacskónyi szokásos – mégpedig nem is olcsó – rizst szerettem volna a kosaramba tenni, de nem hogy a keresett márkát nem találtam, hanem egyetlen szem rizs nem árválkodott az egész hipermarketben. Se tészta, se semmilyen konzerv... Na, ekkor kezdett kissé elkapni engem is a gépszíj. Mert ez maga a saját farkába harapó kígyó. Hiába nem akarok én százszámra hazacipelni wc papírt, ha mindenki hatalmas kiszerelésben vonszolja maga után az utcán. Akkor bizony felmerül bennem, hogy úgy járok majd ezzel is, mint a konzerv kukoricával, amit imád a kisfiam és mindig van otthon 2 doboz, de most hiába kerestem a boltban csak hűlt helyét találtam. Így amikor legközelebb újra volt a boltban, akkor a szokásos két doboz helyett négyet vettem. És rizsből is egyel többet raktam a kosárba, mint szoktam, meg tésztából. Pánikhangulat ide vagy oda, én továbbra sem a 3. világháborúra készülök 10 raklap babkonzervvel. Hiszem, hogy ha beüt itthon igazán a járvány, akkor sem fogunk ételjeggyel a kezünkben sorban állni a Tesco előtt.

A vírus

Hasonló a helyzet magával a vírussal is. Én különösebben nem félek tőle. Mint fentebb említettem, bár elég kevés volt a kezdeti időszakban az értékelhető, nem a pánikot keltő és szenzációt hajkurászó információ, mostanra azért úgy tűnik, hogy ez tényleg nem az ebola (azért sem, mert arra már van gyógyszer), hiába világjárvány, nem fog kihalni az emberiség tőle. Ennek ellenére vannak áldozatok külföldön és biztosan lesznek itthon is. Mégis úgy gondolom, hogy azoknak kell igazán tartaniuk a betegségtől, akik az idősebb korosztályba tartoznak vagy már eleve betegek. Őket valóban félteni és védeni kell. Az ő érdekükben igenis urrá kell lenni magunkon nekünk a "nem veszélyzónásaknak" is és amennyire lehetőségeink engedik, mérsékelni a mozgolódásainkat. Legyen ez a lecsillapodás, lelassulás, akár a befelé figyelés időszaka.

Maradjunk ésszerűek, tartsuk be az egyébként sem ártó higiéniás szabályokat és kerüljük a tömeget. Ha sokan így teszünk, akkor talán megúszható, hogy itthon is kialakuljon a gyors és tömeges megbetegedés, mert amitől félni kell, az nem feltétlenül az, hogy te vagy én megkapjuk a koronavírust – mert, ha alapjáraton egészséges vagy, akkor 99%, hogy lesz néhány nagyon rossz heted, de felépülsz -, hanem az, ha hirtelen, egyszerre sokan válnak fertőzötté. Ha százakat kell ellátni váratlanul, az igencsak megterhelő lesz az egyébként sem fényes üstökösként hasító egészségügyi rendszerünknek... Ki, hogyan és hol fogja ellátni a betegeket? És egyáltalán, ha elrendelik a karantént és senki nem megy majd dolgozni, akkor ki fog termelni? Honnan lesz - mondjuk Dávid kedvence - kukoricakonzerv a boltban? Mert rendben, sok dolgot meg lehet oldani otthonról, home office-ban, de nagyon sok másik dolgot nem.

A karantén

Sokáig nem hittem, hogy lesz karantén. Még most is reménykedem, hogy megússzuk, főleg, mert a hírek - a blogbejegyzésem megírása idején - még 20 főnél kevesebb fertőzöttről szólnak itthon. Ha mázlink van, akkor nem emelkedik gyorsan és drasztikusan a számuk, lassan lecseng az egész, ám ha nincs, akkor... Vajon melyik jobb? Hagyni, menni mindent a maga útján és bízni vagy elrendelni a karantént?

Mondjuk nem lesz karantén. Hurrá, nem változik semmi, élhetjük a megszokott kis életünket. De vajon ennek köszönhetően a vírus nem terjed gyorsabban majd? A lecsengés helyett nem épp ez idézi majd elő a tömeges megbetegedéseket? A kevés megbetegedésből nem lesz lassan vagy épp gyorsan egyre több és több? A többől pedig kezelhetetlenül sok? Ez nem torpedózza majd meg az egészségügyünket, nem mér csapást a termelésre, s ezzel együtt a gazdaságra? Ráadásul mivel nem lesz izolálva az egész, nem járunk úgy, mint a dominósor, aminek az első tagját meglökik, s ez a lökés végigtarol az összes elemen? Mire az egyik beteg meggyógyul, ágynak esik a másik, s mire a harmadik már lábadozni kezd, már kimutatják a vírust a negyedikben...

Vagy elrendelik az általános karantén. Iskola-, óvoda- és munkaszünet. Hurrá, mindenki lógathatja otthon a lábát! A gazdaság bizony ezt is megsínyli. Hiszen az otthon töltött idő alatt ki süt a pék helyett kenyeret? Ki gyárt konzervet vagy gyógyszert? Honnan és kitől lesz áru a boltban és ki adja azt el nekünk? Ráadásul, ha nem dolgozunk, jár-e fizetés? Miből fogjuk kifizetni a számlákat vagy a hitelt? Ha pedig az állam besegít, azt miből teszi, ha egyszer az állampolgárok nem termelnek és a jövedelmük után nem fizetnek adót és járulékot? Nem vagyok se virológus/orvos, aki megmondhatná, mennyire veszélyes valójában a koronavírus, sem olyan tudással rendelkező közgazdász, aki ilyen mértékű és mélységű jóslatokba tudna bocsátkozni, a hazai gazdasági helyzettel kapcsolatban. Ezek csak eszmefuttatások, az én aggodalmaim, egy nézőpont a sok közül. S engem személy szerint a járvány gazdasági, egészségügyi vonatkozásai sokkal jobban aggasztanak, mint maga a vírus és az általa terjesztett betegség.

Mire akarok kilyukadni? Hát, nincsenek világmegváltó ötleteim a jelenleg kialakult helyzetre. Napról napra változik minden és vele együtt sok esetben az én meglátásaim is. Egyik nap még butaságnak tartottam, hogy jobban bevásároljak a szokásosnál, másnap viszont mégis egy rizzsel többet tettem a kosaramba. Ma még nem félek magától a vírustól, annál jobban tartok a vírus által keltett pániktól és a járvány következtében kialakuló esetleges egészségügyi és gazdasági helyzettől, de ki tudja, mi lesz holnap. Egy biztos, szerintem a legfontosabb most a hidegvér, az ésszerűség, a tolerancia és az egymásra odafigyelés. Na, meg persze, minél kevesebb érintkezés másokkal és természetesen a kézmosás, kézmosás, kézmosás egy kis fertőtlenítéssel fűszerezve. 

S ne feledjünk bizakodva nézni a jövőbe!

Olvass tovább:

KarantÉLET - Mi van a "Maradj otthon" után?