Ötödik szülinap – végre NEM járványhelyzetben

Hadd kezdjem megint azzal, amivel egyébként minden évben, hogy egyszerűen nem térek magamhoz, ha arra gondolok, milyen nagy már Dávid. A hétköznapokban ez persze kevésbé tűnik fel, ám amikor nézegetem a fotókat és főleg, amikor mellettem, előttem áll vagy felemelem – amelybe egyébként lassan belerokkanok :) -, akkor döbbenek rá, hogy mekkora. A fizikai növekedés mellett persze ott van még a szellemi, értelmi fejlődés is – erre mondjuk szinte minden héten rácsodálkozunk, hiszen annyira szépen fejezi ki magát, olyan szavakat használ már, ismeri a számokat, a betűket, a minap pedig már azt is simán megmondta, hogy mennyi öt meg kettő… Szóval, ahogyan minden évben, idén is döbbenten állok azelőtt, hogy milyen nagyfiú már Dávid.

Végre karanténmentes szülinap

Az elmúlt két évben a szülinapok sajnos nem úgy teltek, ahogyan szerettük volna, mert vagy teljesen le volt zárva minden vagy részleges karantén volt ebben az időszakban. Idén is féltünk, hogy ez lesz, sokáig nem is mertük tervezgetni a szülinapot, de végül ebben az évben bepótoltuk mindazt, ami az utóbbi időszakban kimaradt. Sőt! Idén összesen három szülinapot tartottunk az ünnepeltnek: egyet a barátaival, egyet az óvodában, egyet pedig a családdal. Azt hiszem, idén megadtuk a módját, és mindent megvalósítottunk, amit az előző két szülinap alkalmával el kellett engednünk. Volt itt játszóház, három torta, énekés, ünneplés és természetesen sok-sok ajándék. Persze rendes kép most sem készült rólunk egyik alkalommal sem – ahogyan az már lenni szokott -, de ennek ellenére igazán emlékezetesre sikerült mind.