Szex és New York Budapest módra
Lekapott a körmömről valami vírus. Na, nem a korona szerencsére – leteszteltem és negatív lettem -, de így sem vagyok boldog két tüsszögőroham és négy orrfújás között. Viszont arra pont jó volt ez a kis nátha, hogy egy fél napra a hétvége folyamán magamra hagyjon a család, én pedig lazítsak egy cseppet.
A lazítás rögtön kezdtem is egy kis munkával, mivel el fogunk utazni és emiatt előre kell dolgoznom. Aztán úgy három körül besokalltam és félrehajítottam a gépet, majd míg megebédeltem, megnéztem két részt az új Szex és New York sorozatból, az „And just like that”-ből.
Pár hete már elfogyasztottam az első 3 részt, s már akkor is megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó újra látni a szereplőket. Oké, megöregedtek, de ki nem? Mennyi idő telt is el azóta? Inkább ne is számoljuk. Mindenkin több lett a ránc, hiszen senki sem halhatatlan vagy örökifjú – s ez éppen úgy vonatkozik a szereplőkre, mint rám/ ránk is.
Nekem tetszik idősebben Carrie és Miranda, s bár Charlotte arca első körben kissé megrémisztett, vele is megbarátkoztam már. Szerintem remekül folytatják a storyt. Emlékszem az évekkel ezelőtti epizódokra, a problémákra, amiket feldolgoztak bennük és emlékszem magunkra is 10-15 évvel ezelőttről. Mert vagyok olyan szerencsés, hogy akadnak olyan barátnőim, akikkel hasonlóan régi a barátságunk és kalandos a múltunk, mint a Szex és New York karaktereinek.
Emlékszem, 15 éve nagyon rossz passzban voltunk hárman, lányok, sokat buliztunk, sokat nevettünk és még többet sírtunk együtt… És sokat viccelődtünk azon, hogy egy nap, megírom majd az egészet. A partikat, a balatoni elvonulásokat, a szerelmeket, a csalódásokat, a mosolyokat, a könnyeket, az őrültködéseket… mindent, ami mi voltunk. Az egyikünk még a könyv címét is kitalálta: A ribizlik és a fütykösök. (Na jó, tuti nem ezzel a címmel jelentetném meg, sorry, Csajok)
Aztán eltelt 15 év. Valaki kikopott a társaságból, valakivel ugyan ritkán, de még találkozunk és jött új tag is a belső körbe. De itt vagyunk. Akárcsak a sorozatban, ma már a mi problémáink is mások, mint egykor voltak, a mi szemünk körül is több a szarkaláb, de továbbra is együtt nevetünk, együtt sírunk.
Néztem az 5. részt a sorozatból, azt amelyikben Carrie csípőjét megoperálják. Hát, nem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom látni a képernyőn, ahogyan a hősnő egy üdítősüvegbe pisil… Viszont a barátságnak is új dimenziói nyíltak meg előttem, amikor Charlotte kitámogatta a wc-be Carrie-t. Igaz, mi sokszor viccelődünk azon a csajokkal, hogy majd járókeretes korunkban is együtt fogunk borozni, sörözni, aperolozni nyaranta, úgyhogy tuti, hogy a pisilésben is segítenénk a másikat.
Szóval én kifejezetten csípem ezt az új Szex és New Yorkot (nekem az marad a címé, bárki bármit mond) és bírom magunkat is a csajokkal, hogy még így negyven környékén is együtt vagyunk és sokszor úgy viháncolunk, mint 15 évvel ezelőtt. Remélem, ezt a jó szokásunkat a következő 15 évben is tartani fogjuk.