Többet is...
Az esküvőnk szervezése miatt kissé megtorpantam a tervezgetésben, érthető módon más kötötte le az energiáimat, majd a lagzit követően ténylegesen elkezdtem kidolgozni az ötletet. S amikor már csak a konkrét megvalósítás, azaz a blogom leprogramozása volt hátra, bejelentkezett a kisfiunk. Az első házassági évfordulónk előtt 2 nappal csináltam meg a tesztet, s alig fértem a bőrömbe, de tartóztattam magam, hogy az évfordulónkon, amolyan ajándékként, áruljam el a férjemnek, babát várunk.
A megfogant kis élet így szorította háttérbe a blogolást, s hibernálta egészen mostanáig. Dávid ma 2 éves, így elérkezettnek láttam az időt, hogy én is visszatérjek az anyaság elefántcsonttornyából és megvalósítsam régi, ám mostanra új köntösbe öltöztetett, már más prioritású, de továbbra is létező álmaimat.
