Vallomás a házasságról

Ma negyedik éve annak, hogy házas vagyok. Sutba dobtam a pártámat, bekötötték a fejemet és tisztes asszonyt csináltak belőlem:D Ideje is volt, mondanák a régiek, hiszen már igencsak a vénlányság határait súroltam a magam 33. életévével.

Négy év házasság, nyolc évnyi kapcsolat és tíz évnyi ismeretség, ez köt össze a férjemmel. Meg persze még rengeteg minden. Elsősorban a szerelem, szeretet. Egymás személyiségének és akaratának tiszteletben tartása, közös célok, közös értékrend és persze kompromisszumok. Mert, ahogy minden, úgy a mi házasságunk sem tökéletes, legalábbis ha a tökéletességet úgy értjük, hogy soha nincs vita, ellenkezés vagy különvélemény. De szerintem ez elkerülhetetlen, talán az lenne a furcsa, ha mindig, mindenben ugyan úgy gondolkodnánk. Igen, nálunk is vannak viták, és igen, nálunk is vannak olyan dolgok, amik idegesítenek a másikban, például hogy Gergővel mindig késésben vagyunk, mert neki soha, semmi nem sürgős, de tuti, hogy ő is kapásból tudna három olyan jellemzőt, amivel a sírba viszem. Ez már csak ilyen. S ami az érdekes, hogy ezek ellenére soha nem kérdőjeleződött meg bennem a kapcsolatunk komolyan. Mert fogadalmat tettünk, s nem az egyháznak vagy a hivatalnak. Nem! Egymásnak!

S ez az ígéret nagyon komoly! Sokan csak egy papírt látnak a házasságban, s azt kérdezik: minek???? Szeretjük egymást, akkor minek a hacacáré, kinek kell a hivatalos megerősítés? Én meg azt kérdezem, hogy ha szeretjük egymást, akkor miért ne ünnepelnénk ezt meg a családunkkal, barátainkkal, és ha valóban egy életre tervezünk, akkor miért ne tehetnénk egymásnak ígéretet? Mert a házasság számomra ez: egy komoly ígéret. Nem a tökéletességre, nem a vita nélküli jövőre, nem is az örök szerelemre. Arra, hogy téged választottalak, mert úgy érzem, veled le tudnék élni egy életet. Örömben, bánatban, nevetésben, vitában, hullámhegyen fenn és hullámvölgyben lenn. Mert hiszem, hogy mindenben egyek és együtt tudunk lenni.

Persze fiatal még a házasságunk, csupán négy év, és a nyolcéves kapcsolat vagy tízéves ismeretség is még csak az eleje a szövetségünknek, ha az aranylakodalmunkat is meg akarjuk érni.

De itt vagyunk, s már a negyediket ünnepeljük, az ígéretünk negyedik születésnapját!