Zaklatás, megalázás, bántalmazás - Tegyünk rendet a fejekben!

Sok gondolat kavarok ezzel kapcsolatban a fejemben. Egyrészt örülök annak, hogy az utóbbi időkben egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak olyan kérdések, amelyek korábban tabunak számítottak. A családon belüli erőszak – bármilyen formája -, a munkahelyi atrocitások vagy éppen az internetes zaklatás.
„A jó asszony köténye mindent eltakar”, a „szereposztó dívány” és az „aki kiteszi az életét a netre, az megérdemli a zaklatást” hozzáállás azonban még mindig erősen érezhető, ezért szerintem nagyon fontos minél többet beszélni az ehhez hasonló témákról, mert csak így tudatosíthatjuk – akár kollektív szinten is-, hogy ezek nem normális dolgok!

Jó lenne rendet tenni a fejekben

Semmilyen formában nem normális semmiféle atrocitás! Senki nem érdemli meg! Nem érdemli meg a miniszoknyát hordó kamasz lány. Nem érdemli meg a titkárnő! Nem érdemli meg, a színésznő! Nem érdemli meg, aki celeb vagy aki jelen van a közösségi médiában! Nagyon nehéz rendet tenni a fejekben és tudatosítani, hogy azért, mert valaki közszereplő, azért mert nőként el akar érni valamit, azért mert csinos, még nem kell eltűrnie mindent mindenkitől. Sokan mondják – vagy csak gondolják -, hogy aki vállalja a médianyilvánosságot, az saját maga lép a célkeresztbe. Aki színésznőnek áll, az számoljon azzal, hogy a jobb szerepekért le kell térdelni. Aki karriert akar, az tűrje el a felettese szexista megjegyzéseit.
Ez kérem, ezzel jár! – vonják meg a vállukat.

Már ahogy leírtam a fenti sorokat, felforrt az ereimben a vér! Miféle hozzáállás ez? Pont olyan, mint az asszony verve jó! Szégyenteljes! És ne az szégyellje magát, akivel ez megesik, hanem az, aki bőszen bólogat, hogy hát igen, nem kellett volna felvenni azt a kivágott blúzt, nem kellett volna magasabb babérokra törni, nem kellett volna hozzámenni Józsihoz.
Hihetetlen, hogy sokszor még mindig az áldozat a hibás a társadalom szemében, nem pedig az elkövető. Miféle hozzáállás az, ami azt mondja, ha felveszek egy miniszoknyát, akkor azzal egy táblát ragasztok a hátamra, hogy vonszolj be egy bokorba és erőszakolj meg? Ha azt mondom, szeretnék színésznő lenni és eljátszani Júlia szerepét, akkor köteles vagyok széttárni a lábamat a színház igazgatójának? Ha pedig nem elégszem meg a levelek iktatásával, akkor ugyanez a kötelességem, csak épp az irodai íróasztalon? Kinek a fejében van rendben az a gondolat, hogy a kihűlt vacsoráért pofon jár? A közösségi oldalakra feltett képekért pedig zaklatás?
Jó lenne, ha a „megérdemelte” hozzáállással nem tennénk legitimmé az erőszakot, hanem igenis komolyan vennénk, hogy egy körömcipő, egy hivatás vagy egy rossz házasság sem lehet annak oka, hogy az egyik ember zaklassa, megalázza vagy éppen rettegésben tartsa a másikat.

A zaklatáshoz ma már elég egy telefon

A valós térben történő zaklatás és erőszak mellett ráadásul egyre nagyobb teret hódít magának az online agresszió. Tinik gúnyolják ki egymást a neten, durva kommentek záporoznak egy–egy kép alá, leplezetlen gyűlölet hömpölyög a közösségi oldalak felületein.
Mire fel? És főképp, miért? Nekem sem tetszik sokak profilja vagy nem szimpatikus a gondolkodásuk, de eszembe sem jut mocskolódó megjegyzéseket írni alpári stílusban. Se nyilvánosan, se privát üzenetben. Mindenkinek meglehet a maga véleménye, de mi késztet egyeseket arra, hogy így adjanak neki hangot? Miért érzik úgy ezek az emberek, hogy nekik világgá kell kürtölniük a trágár gondolataikat? És leginkább, ha már megteszik, mert ilyen markánsak a nézeteik, akkor sok esetben miért arctalanul, fake profilok mögé bújva írogatnak?

Szerencsére nekem ilyesmivel nem kellett szembesülnöm... eddig! Viszont pár hónapja furcsa üzeneteket kezdtem kapni. Először csak néhány szavas sértéseket. Aztán kissé hosszabbakat, amelyeknek a lényege az volt, hogy biztosan kitartanak és soha egyetlen szalmaszálat sem kellett még keresztbetennem. Naivan válaszoltam is az egyik ilyen üzenetre és leírtam, hogy amit elértem, azt a sokévnyi tanulásnak és a kemény munkának köszönhetem, a profilom pedig nem kérkedés, igyekszem nagyrészt olyan tartalmakat létrehozni, amelyek szórakoztatóak, elgondolkodtatóak vagy éppen hasznosak. Hát, valószínűleg annál nagyobb hibát el sem követhettem volna, mint azt, hogy válaszoltam, ugyanis ezután minden nap érkezett valami „kedves” üzenet. És immár nem csupán egy profil írogatott nekem – természetesen arctalanul, 0 bejegyzéssel, 0 követővel, 0 követéssel -, hanem egyre több. Mivel mindegyik stílusát és témáját hasonló attitűd jellemezte, sejtettem, hogy ez egy ember műve... aki néhány hét után teljesen begőzölt. Már nem elégedett meg a mocskolódással, fenyegetőzni kezdett. Ekkor gondolkodta el rajta, hogy ez bizony már több, mint egyszerű írogatás, ez már zaklatás.

Mi az online zaklatás?

A zaklatást általánosságban 3 dolog jellemzi: a zaklató erősen negatív tartalmakat közvetít – megszégyenít, fenyeget, sérteget stb. -, mindezt rendszeresen vagy tartósan gyakorolja, illetve valamilyen előnnyel rendelkezik, amelynek követeztében fölényben, biztonságban érzi magát – internetes zaklatás esetében általában ez az arctalanság.

Nos, az én esetemben pont ez történt, ami pedig még érdekesebb, hogy amikor felvetettem a témát egy zárt csoportban, kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmit tapasztalt. Sőt, az én példámat mondhatjuk enyhe verziónak is. Egyrészt azért, mert engem különösebben nem viselt meg lelkileg, hogy egy arctalan idegen, miket hord össze, nem ijedtem meg a fenyegetőzésétől sem, pedig beígérte, hogy tönkreteszi a házasságomat, hogy mindent tud rólam (hát, akkor sok fegyver nincs a kezében...), letiltatja a profilomat, másrészt pedig csak az online térben vagdalkozott. Akadt azonban olyan lány is, aki leírta nekem, hogy a zaklatója konkrétan azzal fenyegette meg, hogy megerőszakolja. Ő például teljesen kikészült ettől, nem mert sehova menni, úgyhogy az online zaklatás igenis komoly dolog!

Ráadásul egyre elerjedtebb ez az erőszakforma, nem csupán a felnőttek körében, de a gyerekeknél is. A fent említett lány zaklatója például egy kamaszfiú volt, de az iskolákban, egymás közt is kegyetlenkednek ilyen módon a fiatalok. 
Persze lehet megint szajkózni, hogy „minek tetted ki magad a netre”, de ennyi erővel az utcára se lépjen ki senki, iskolába, munkába se járjon, sőt párkapcsolatot se létesítsen.

Mit tehetünk a netes zaklatás ellen?

Kicsit elkezdtem kutakodni a témában és bár a legtöbb állásfoglalásban a gyerekekkel kapcsolatos esetek kaptak hangsúlyt – ami érthető, hiszen ők jóval sebezhetőbbek ebből a szempontból – azért találtam olyan hasznos információkat is, amelyeket bárminemű netes zaklatás során jó tudni

1. A legjobb, ha nem reagálsz a zaklatásra. Hagyd figyelmen kívül, sőt meg se nyissad az üzenetet. Sok esetben már ez is elegendő ahhoz, hogy a zaklató feladja egy idő után, hiszen nem éri el a várt hatást. Ráadásul neked is sokkal jobb, ha nem olvasgatod, nézegeted az üzeneteket és nem idegeskedsz miattuk

2. A korábbi, már elolvasott üzeneteket mentsd el, így lesz bizonyítékod. Képernyőfotót is készíthetsz a meg nem nyitott küldeményekről, így látszani fog, hogy milyen rendszerességgel zaklatott, még akkor is, ha a tartalom rejtve marad.

3. Ha már tarthatatlanná vált a helyzet, konkrét fenyegetés is ért, akkor tegyél feljelentést! A ZAKLATÁS BŰNCSELEKMÉNY, amely alapjáraton 1 évig terjedő szabadságvesztéssel járhat, de ha a testi épséget vagy életet is fenyegetik, akkor ennél több is lehet a büntetés.

Bár az online zaklatók azért olyan bátrak, mert azt hiszik, hogy a kilétükre sosem derülhet fény, ez tévedés. Sok esetben igenis felderíthető, hogy ki áll a névtelen internetes fenyegetések mögött!

Ne hagyd, hogy megfélemlítsenek! Nem te tehetsz róla, de tehetsz ellene! Ne legyél áldozat!