Bakancslistás úti cél: Hallstatt - Ausztria ékszerdoboza

2014-ben azért választottuk Ausztriát nyaralásunk színteréül, mert ebben az évben, tavasszal kérte meg Gergő a kezemet Velencében és úgy gondoltuk, jobb, ha kicsit megnyirbáljuk a költségeinket a 2015-ös esküvőnk miatt, úgyhogy a terv úgy szólt: ne menjünk messzire, ne menjünk sok időre, jó lesz nekünk a környező országok egyike pár napban. Na, ehhez képest a velencei lánykéréssel együtt 4 utazást is megejtettünk abban az évben + a szokásos hévízi telelést, tehát ennyi erővel valami meleg, egzotikus helyre is mehettünk volna. Nem, mintha bánnám, hogy egy távoli vakáció helyett, több közelebbire neveztünk be 2014-ben, főleg azért, mert Gergőnek Hallstatt régóta szerepelt a bakancslistáján, ráadásul a mi utazásunkkor – bár voltak turisták – korántsem számított annyira felkapottnak a városka, mint az utóbbi 1-2 évben, így mi még tolongásmentesen élvezhettük a varázsát.

Az egész kirándulásunkból a legmeghatározóbb emlékem, hogy milyen végtelenül békés és valahogy lelassult volt az egész. Nem mintha – magunkhoz hűen – egyetlen percig is nyugton ültünk volna a fenekünkön. Sosem felejtem el, hogy az utolsó nap, már annyira fájt a bokám a rengeteg sétától, hogy úgy éreztem, ha még egy percig maradnánk és mennénk, akkor letörne helyből. Ám maga a környezet, a táj, az emberek... mondhatni flow-ba kerültünk.



Az 5 nap alatt, amit Ausztriában töltöttünk két helyen szálltunk meg: az egyik egy hamisítatlan, vidéki kis farm volt a semmi közepén, olyan zöld réttel és hegyekkel, amilyet még sosem láttam, tehenekkel, csirkékkel és házi vajjal a reggelinél. A másik pedig Hallstatt központjától 5 km-re feküdt Obertaunban, ahol a hálószobánkból lélegzetelállító kilátás nyílt a tóra és mögötte Hallstattra, mintha egy képeslapot néztem volna.

Akkoriban még se bloggal, se instagram oldallal nem rendelkeztem – ezért jóval kevesebbszer vettem elő a telefonomat, hogy fotózzak -, ráadásul turisták is csak mérsékelten lődörögtek a faluban, így igazán át tudtuk magunkat adni a hely hangulatának. Ami egyszerűen varázslatos volt. Nem tudom, hogy most milyen lehet, miután mindenki odaözönlik egy fotó kedvéért, de remélem, hogy nem veszítette el a báját és a kuriózumát. Akik csak ezután tervezik majd, hogy ellátogassanak ide, azt ajánlom, hogy ne csupán pár órára érkezzenek, mert Hallstatt és környéke tényleg csodálatos és sokkal több élménnyel szolgálhat, mint egy gyors selfie hátunk mögött a várossal.

Élvezzük a hangulatot

Először is, szánjunk időt arra, hogy átvegyük Hallstatt hangulatát. Ne csak egy kipipálandó fotótéma legyen a közösségi oldalunkra, mert ennél jóval többet érdemel. Nekünk 2014-ben nagyon tetszett a városka, imádtunk sétálgatni az utcáin, beülni egy ebédre valamelyik kis vendéglőbe és csónakázni a tavon. Az egész olyan lassított film jelleggel bírt, amikor nem sietünk sehova, nem loholunk, csak élvezzük, amit a falu kínál. Bár maga Hallstatt nagyon aprócska és pár óra alatt bejárható, mi mégis többször visszamentünk csak hogy újra és újra átéljük a varázsát. A tavon csónakázni szintén nagyon megnyugtató, és nem utolsó sorban, egészen más perspektívából is felfedezhetjük a városkát. Közel vagyunk, de mégis távol és a víz csobogása, a hegyek ölelése valami földöntúli pluszt ad ehhez az élményhez.

Kis borzongás a csontházban

Az idilli városka rejt egy hátborzongató látványosságot is, amire mi nagyon kíváncsiak voltuk... Ki hinné, hogy a mesebeli tájon, több mint 1000 koponya sorakozik a hallstatti kápolnában. Pedig így van. Szerintem maga a Szent Mihály kápolna és a temető meglátogatása is kihagyhatatlan élmény, ugyanis csodálatos kilátás nyílik a magasból a városkára, ám az igazi különlegesség itt mégis a csontház, ahol a kifehérített, névvel és dátummal, sőt olykor virágrajzzal feldíszített maradványokra csodálkozhatunk rá. Egyszerre hátborzongató és gyönyörű az egész.

Az élet sója, azaz a világ legrégebbi sóbányája

A Hallstatt felett tornyosuló Salzberg meglátogatását (Sóhegy) sem érdemes kihagyni, ha erre járunk, mert valóban érdekes kirándulást tehetünk a sóbányában, sőt ha azt választjuk, hogy felsétálunk a hegyre, akkor nem csak egy szép útvonalon mehetünk végig, de számos érdekes információval is gazdagodhatunk. Mi természetesen gyalogoltunk miközben elolvastuk az összes tájékoztató táblát és megnéztük a különféle érdekességeket. Már magában ez is szuper program, ám mindezt egy kész időutazással is megkoronázhatjuk, ha leereszkedünk a már 7000 éve is sóbányaként működő hegy gyomrába. A vezetett túrán láthatunk sókristályoktól csillogó termeket, betekintést nyerhetünk a vas- és bronzkori bányászok életébe, megcsodálhatunk egy bányatavat, de zötyöghetünk kisvonaton és száguldhatunk facsúszdán is.

Five Fingers, azaz az „Öt ujj” kilátó

A magaslatok szerelmesei ezt a kirándulást sem hagyhatják ki, de akik tériszonyosak – mint ahogyan Gergő – azok is értékelni fogják ezt a túrát, még akkor is, ha a lábuk néhol megremeg majd. Például a felvonóban Gergő mosolya sem volt teljesen őszinte, amikor - néha-néha zöttyenve egyet - felfele kapaszkodott velünk az üvegfalú kabin... Odafenn azonban már nyoma sem volt a tériszonynak, ragyogó napsütésben sétáltunk a hegyen, napoztunk a pihenőpadokon, sőt kicsit meg is pirultunk kicsit, úgyhogy ajánlatos napvédőt használni.

Természetesen nem maradhatott el a szakadék fölé kinyúló Five Fingers kilátó sem és a fotók a lélegzetelállító panorámával. A hegycsúcs egy igazi chill-élmény, úgyhogy mindenkinek csak ajánlom, ráadásul a felvonóból félúton ki lehet szállni és meg lehet nézni a mamutbarlangot valamint a jégbarlangot, de a gyerekeket játszótér is várja, úgyhogy ez is majdnem egy egész napos program, ha minden lehetőségével élünk. Minket pont elkapott az eső lefele, amikor meg akartuk nézni a barlangokat és úgy döntöttünk sétálunk kicsit, így csak gyorsan körbeszaladtunk – nem is annyira az eső, mint a hirtelen leereszkedő hideg miatt. Ezt kicsit bánom is.

Bár a Hallstattról szóló beszámolót rövidre terveztem és csak amolyan hangulatjelentést akartam írni róla, mégsem tudtam megállni, hogy ne menjek sorba a legérdekesebb látnivalókon. Miért? Mert Hallstatt tényleg több, mint egy egyszerű fotótéma, egy szép díszlet. Érdekes, sokszínű aktív kikapcsolódást nyújt, olyan programokat és kirándulási lehetőségeket, amelyeket kár lenne kihagyni.